Fiatalok Konferenciája

Törtei Renáta vagyok, jelenleg végzős történelem PhD hallgató a PPKE Történettudományi Doktori Iskolájának Életmód- és Társadalomtudományi Műhelyében. Normál esetben spanyol-történelem szakos középiskolai tanárként tevékenykedek, de ebben az évben még otthon vagyok a második gyermekemmel. Bár ez igen relatív, mert azért heti 2 napot dolgozok és amikor nem, akkor a Kecskeméti Főiskola (már Pallasz Athéné Egyetem) fejlesztőpedagógusi és a Károli Gáspár Református Egyetem Latin-Amerika szakértői kiegészítő képzését végzem szimultán. A doktori témám igen sajátságos, és eléggé leszűkíti a lehetőségeket itthon, de annál inkább nyitott téma külföldi források szempontjából. A Habsburg-ellenes felkelések, ezen belül is Thököly Imre felkelésének spanyolországi vetülete, befolyása és hatásai a szűk kutatási témám.

A spanyol Thököly-drámák problematikája, avagy egy ismeretlen forrásanyag bemutatása

A Habsburg-ellenességéről is jól ismert Thököly Imre gróf személye egészen jelentős érdeklődésre tarthatott számot a XVII-XVIII. századi spanyol kultúrában, hiszen lépten-nyomon kerülnek napvilágra a róla szóló korabeli és később keletkezett források.

Kutatásom jelenlegi állapotában, először csak a gróf személyének, illetve tevékenységének spanyol megítélését kívántam feltérképezni a már meglévő forrásanyagok beható tanulmányozása során. Ez egy meglehetősen nagy munkának ígérkezik, hiszen a legkülönbözőbb megjelenési formákban köszönnek vissza újabbnál újabb Thökölyvel kapcsolatos információk: levelezésekben, drámákban-színdarabokban, röpiratokban, korabeli történeti munkákban, vagy akár festményeken. Az előadás célja a kutatás alapját kitevő spanyol hungarika anyag bemutatása volna, ám ezen belül is a Thökölyvel kapcsolatba hozható drámák és más irodalmi művek felvetése. A szóban forgó művek pontosabb elemzése, értelmezése mindenképpen novumot hozhat, mind a történeti, mind az irodalomtörténeti kutatásban, hiszen eddig nem ismert forráscsoportról beszélünk. A jelen előadásban kísérletet teszek megrajzolni a kor és a művek keletkezésének körülményeit, illetve kiragadva egyet a drámák közül, a téma nehézségeit próbálom bemutatni. Feltárnám továbbá a források értelmezésére és elemzésére tett kísérleteimet, egyben kitérve a többi mű megismertetésére is.

Meg kell említenünk azt a tényt, hogy a magyar kutatás eddig számtalan forrást nélkülözve próbálta megrajzolni Thököly Imre nemzetközi megítélését, holott egyértelműen kitűnik, hogy milyen nagy lehetett a gróf személye vagy csak cselekedetei iránti érdeklődés, mivel számtalan dráma, komédia, de ének és vers is született ebben a témában.

A konferencia programja elérhető: itt. 

A Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának voltam hallgatója, jelenleg doktorjelöltje vagyok. Kutatási témám a szerzői névhasználat és a kritika intézményesülésének kapcsolata a 18. század utolsó és a 19. század első évtizedeinek magyar irodalmában.

A szerzői név és az irodalom státuszának problémája

Előadásomban a Két nagyságos elmének költeményes szüleményei című verseskötet mögött álló szerzői megfontolásokat kívánom vizsgálni. A kötet kiadója Révai Miklós láthatóan megőrizte a szerzők, vagyis Orczy Lőrinc és Barcsay Ábrahám névtelenségét. A kötet által vállalt szerzőségi problémát egyrészt szerzői oldalról, másrészt a kiadó oldaláról tartom vizsgálhatónak. A szerző felöli vizsgálat rávilágít a szóban forgó írók szerzői stratégiáira, valamint az irodalom státuszának problémáira a 18. század utolsó évtizedeiben. A kötet ugyanis a premodern szerzőség egyik reprezentatív megjelenési formájának tekinthető, ahol a társadalmi ranggal rendelkező auktor nevének nyomtatásban való közlését valóságos stigmaként élte meg. A jelenség értelmezéséhez megfontolásra javaslom az angol szakirodalom stigma of print elméletét, mely szerint az Erzsébet-korabeli udvari költők hasonlóan társadalmi pozícióik féltése miatt hagyták inkább névtelenségben műveiket. A kiadó oldaláról történő értelmezéshez pedig Uwe Wirth elméletét tartom megfontolandónak, mely a szerzőség kérdését mint a kiadó kérdését taglalja. Joggal tehető fel a kérdés, hogy a kiadó hogyan járult hozzá a mű publikáláshoz, és milyen erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a nagyságos elmék valós neve is feltűnjön a kiadványon?

A konferencia programja elérhető: itt. 

1993-ban születtem Győrben. A gimnázium után az ELTE bölcsészkarán folytattam a tanulmányaimat, ahol 2016-ban szereztem magyar-esztétika BA szakos oklevelet. Ez év őszétől az ELTE BTK magyar-filozófia tanári MA szakos hallgatója vagyok. Kutatási területem a régi magyar nőköltészet, kiváltképp Petrőczy Kata Szidónia, aki a BA szakos diplomám témája is egyben, melyet S. Sárdi Margit tanárnő témavezetésével írtam. A barokk irodalom mellett a 20. századi orosz irodalom a másik fő érdeklődési köröm.

Önreflexió és létszemlélet Petrőczy Kata Szidónia költészetében

Előadásom témájául a kora újkori magyar irodalom legjelentősebb költőnőjének művészetét választottam. Petrőczy Kata Szidónia költészetének egészét áthatja az önismeret, az önreflexió, a lelki elmélyülésre és önelemzésre való hajlam. Mivel évek óta a költőnő munkásságát kutatom, s magyar alapszakos szakdolgozatomat is belőle írtam (Petrőczy Kata Szidónia barokk világképe, témavezető: S. Sárdi Margit), ezért úgy gondolom, hogy jó alkalmat adna e konferencia arra, hogy bemutassam egy kora újkori, ám annál modernebb lélek versbe öntött sirámait, melyek főszereplője maga a költőnő. Előadásomban fontos szerepet adnék a költőnő létszemléletének meghatározóira és inspirálóira (szerencse, vanitas, pietizmus).

Leendő előadásomtól azt várom, hogy a közönség számára kirajzolódjon Petrőczy Kata Szidónia modernsége, bátorsága, valamint az, hogy milyen erőteljes önértelmezési szándék bontakozik ki költészetében.

A konferencia programja elérhető: itt. 

A Debreceni Egyetem Irodalomtudományok Doktori Iskola abszolutóriumot szerzett hallgatója, valamit gimnáziumi tanár vagyok. Kutatási területem a magyar felvilágosodás irodalma, különös tekintettel a női alkotók szereplehetőségeire és szövegeik kulturális beágyazottságára. Készülő disszertációmban többek között Molnár Borbála (1760-1825) és Újfalvy Krisztina (1761-1818) közös kötetével (Barátsági vetélkedés..., Kolozsvár, 1804.), Fábián Julianna (1766-1810) és Gvadányi József (1725-1801) munkájával (Verses levelezés..., Pozsony, 1798), valamint Vályi Klára alakjával foglalkozom. Érdekel, hogyan függ(ött) össze a kanonizáció folyamata azzal, hogy a szerző az elitirodalom vagy a közköltészet képviselője.

Emellett publikálok kortárs magyar irodalmi szövegekről.

A két nagyságos elme (ön)reprezentációja

Barcsay Ábrahám (1742-1806) és Orczy Lőrinc (1718-1789) szövegei a korai magyar felvilágosodás ikonikus kiadványában, a Bessenyei György Társaságában (1777) ugyanúgy olvashatóak, mint a közös, Két nagyságos elmének költeményes szüleményei (1789) című kötetükben, melyet Révai Miklós adott ki. Mindkét szerző tagja volt a testőrírók csoportjának, akik Bessenyei György (1747-1811) iránymutató vezetésével határozták a meg magyar nyelven megvalósuló irodalmi tevékenység kezdeti fázisát. Tervezett előadásom középpontjába Barcsay Ábrahám és Orczy Lőrinc alakját állítom: az foglalkoztat, hogyan viszonyulnak a laicizálódás folyamatához, mely értékek állnak (közös) érdeklődésük középpontjában. Figyelemmel kísérem, hogy gondolataik megjelenítése közben és mellett miképpen reprezentálják önmagukat mint embert, mint katonatisztet és mint poétát az említett művekben. Továbbá érdekel, hogy a szoros szellemi és baráti kapcsolat miképp válik szöveggé; vizsgálom, milyen nyelvi mechanizmusokat, írásbeli kommunikációs formulákat hoznak létre saját maguk és egymás láttatására verseikben, episztoláikban. Végezetül azt szeretném láttatni, hogy a két nagyságos elme alakja milyen hatással van a korbeli irodalmi közegre.

A konferencia programja elérhető: itt. 

Egyetemi tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetemen végeztem Magyar nyelv és irodalom szakon, a régi magyar irodalomra koncentrálva. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának harmadéves hallgatója vagyok.

Nők az albumok lapjain

A 16-18. századi emlékkönyvek kutatása (német területeken való elterjedtsége ellenére) a magyar szakirodalmon belül még viszonylag kevéssé vizsgált terület. Ez halmozottan igaz a női bejegyzők, albumtulajdonosok esetében, ezért a dolgozat olyan (elsősorban 18. századi) hungarika jellegű emlékkönyvi bejegyzések elemzésére vállalkozik, melyek női bejegyzőktől származnak. Míg a témával foglalkozó néhány hazai dolgozat csak kis forrásbázison vizsgálta a kérdést, dolgozatom közel félezer autográffal kalkulál, ami nemzetközi viszonylatban is nagynak tekinthető. Előadásom célja ezen bejegyzések általános tulajdonságainak elemzése, összességében tehát a nők albumhasználati szokásainak, kapcsolati hálójuknak feltérképezése, illetve a bejegyzésekben általuk citált irodalom esetleges gender-sajátosságainak megállapítása.

A konferencia programja elérhető: itt. 

Mezei Emese vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának doktorandája. Kutatási területem a késő középkori magyarországi művészet, különös tekintettel a keresztény és profán ikonográfiai témákra, a tárgyi kultúra forrásként való használatára. Disszertációmban a polgári műveltség és a vallásosság kérdése foglalkoztat, a használati tárgyakon megjelenő, világi helyszínekről ismert toposzok jelentésrétegei, irodalmi és mentalitástörténeti összefüggései.

A nő és a bolond: Egy toposz megjelenései a középkori Magyarországon

A bolond gyakori figurája a középkori művészetnek, műfajra való tekintet nélkül, s jelentése és annak összetettsége, illetve árnyalása, a különböző bolondságok szétválasztása a korabeli irodalomban is megjelenik. A metszeteken (különös tekintettel a 15-17. századi német, németalföldi ikonográfiára) is azt találjuk, hogy a bolondság lehet többek között a női nem túlzott tiszteletének, a szellemi sötétségnek, a bűnöknek, vagy a halálnak is a szimbóluma. Olyan, általában negatív tulajdonságokat testesít meg, mely az alakját kísérő attribútumokból, még inkább az általa kísért személyekből válik világossá: egy fiatal hölgy mellett a világi hívságok múlandóságára, a földi kincsek hiábavalóságára mutat rá, egy kurtizán mellett a balgaság, a bűnök megmutatója, de a mértéktelen életélvezet szimbóluma lehet a kutya által megugatott bolond.

Nem adott társadalmi réteget figuráznak ki e tulajdonságok megjelenítésével a korszak alkotói, sokkal inkább a bolondok társaságában megjelenőkhöz tradicionálisan kapcsolt erényeket és azok elvesztését hangsúlyozzák ki, korszakuk erkölcsi hanyatlását téve témájukká. A bolond jelenléte elsősorban a mellette megjelenők balgaságára, bolondságára utal, akik gyakran nők, s lehetnek fiatal leányok, kurtizánok, szerencsejátékosok, vagy éppen apácák.

E képek nem az általuk hordozott morális többlet miatt voltak olyan népszerűek, elsősorban a mulatságos jelenetek, a szép és felcicomázott, vagy lemeztelenített hölgyek látványát értékelték elsősorban. Az előadás célja rámutatni a bolond alakjának jelentésváltozataira, a magyar középkori, elsősorban az 1450-1550 közötti időszakból való alkotásokon keresztül való bemutatása és ismertetése, a hazai emlékanyagban való jelenlétének árnyalása és elhelyezése a korszak művészetében.

A konferencia programja elérhető: itt. 

Az ELTE BTK Reneszánsz tanulmányok mesterképzésének elsőéves hallgatója vagyok. Elsősorban a késő-középkori magyar nyelvű, vallásos tartalmú kéziratok egy csoportjával foglalkozom, valamint ehhez szorosan kapcsolódva főmunkatársként segítem a Régi Magyar Exemplumadatbázis (RMEx) munkáját.

A Régi Magyar Exemplumadatbázis szereplőinek jellemzése és kategorizálása

A Régi Magyar Exemplumadatbázis (RMEx) a késő-középkori magyar nyelvű, vallásos tartalmú kéziratokból gyűjti ki és katalogizálja az exemplum funkcióban álló történeteket. Az adatbázis jelenleg fejlesztés alatt áll, a befejező munkálatok folyamatosan zajlanak. A befejező munkálatok részeként a szereplők leírási rendszerét is fejleszteni szeretnénk; előadásomban az e téren elért eredményeket ismertetem. Ezt a munkát azért is fontos elvégezni, mivel ezzel az előadáson kívül remélhetőleg egy, a szereplőkre jól használható leírási módszer is elkészülne, amely a kulcsszavak rendszerének kialakításában nagy segítséget nyújthat. Az előadás elsősorban az evilági emberekkel foglalkozik, tehát legfeljebb az említés szintjén kerülnek elő a szentek, az allegorikus alakok, illetve az állatok. A vizsgálat során számszerű adatokkal leírva dolgozom fel az emberek nemét, korát, foglalkozását és társadalmi hovatartozását (amennyiben a történet ezeket megadja); az egyszerűbb kezelhetőség érdekében az információkat szükséges táblázatokban rögzíteni. A teljes korpusz feldolgozása lehetővé tenné, hogy a korai magyar nyelvű fikciós anyag szereplőit, a bennük ábrázolt alakok típusait egyben lássuk és leírjuk. Szerencsés lenne, ha az RMEx anyagát össze lehetne vetni olyan egyéb, későbbi korral vagy külföldi szövegekkel foglalkozó szakirodalommal, amely a korai narratív anyagot hasonló szempont alapján vizsgálja.

A konferencia programja elérhető: itt. 

Kovács Péter vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudomány Karának negyedéves, magyar-történelem szakos hallgatója. A Kerényi Károly Szakkollégium tagja vagyok, készülő TDK-dolgozatomban a Szent Imre-legenda bevezetőinek filológiai, illetve a bevezetőkben található szimbólumok történeti vizsgálatával foglalkozom.

Cedrus ex Lybano – A Szent Imre-legenda egy hasonlatának nyomában

Előadásomban a 12. század első felében keletkezett Szent Imre-legendával foglalkozom, részletesebben a legenda szövegéhez írott bevezető eltérő variánsaival. Bartoniek Emma 1938-ban szövegkritikai kiadásban közli, hogy a legenda három különböző bevezetővel maradt fent: a változatok a 69. számú reuni kódexben (R), a bécsi 3662. és a müncheni 18624 számú kéziratban (VM), illetve a lengyel Lvov-Lembergi kódexben találhatóak. Bartoniek a szöveghagyományozódás alapján a 12. század végére datálja a reuni kézirat prológusát, és azt tartja lehetséges eredeti bevezetőnek. 1962-ben Tóth Sarolta strukturalista kolón- és rímelemzése arra a következtetésre jut, hogy a VM típusú bevezető áll közelebb a legenda főszövegéhez.

Előadásom állítása, hogy Imre herceg oly kevéssé rendelkezett a korszak irodalmi hagyományának fontos erényeivel, hogy a szerzők édesapjához, Istvánhoz kötődő szimbolikát alkalmaznak az ifjú „feldíszítésére”. Bollók János kutatásai óta tudjuk, hogy a legendában megjelenő, önmegtartóztatást gyakorló, mélyen hívő herceg képe mellett a krónikairodalomban egy másik Imre-kép is él: a trónörökös herceg méltó és rátermett, erényekkel gazdagon díszített alakja. A szintézis megteremtésének egyik lehetősége a komoly kultúrtörténeti hagyománnyal rendelkező cédrusfa képének vizsgálata, amely a VM típusú prológus kezdősorában megjelenik. Az erényekkel felruházott cédrus képe hivatott arra, hogy a legendában mindössze a continentia erényét gyakorló ifjú ábrázolását színesítse, ábrázolt alakját közelítse a krónikai hagyományban megjelenő karaktere felé.

A konferencia programja elérhető: itt. 

A „másik” szerepe 1500 előtti magyar krónikákban

Elméleti szinten széles körben elfogadott álláspont, hogy a történelemtudomány ugyanolyan fikciós szövegekkel dolgozik, mint az irodalomtudomány. Az irodalomtudomány viszont nem használja ki az ebből származó lehetőségeket, és a történelmi szövegeket jellemzően ma is csak pozitivista szempontok alapján kutatja.

Az áttekinthető összterjedelmű, néha egyenesen szűkszavú középkori magyar krónikás irodalom is sok kerekre zárt történetet tartalmaznak, melyekben didaktikus vagy narrációs szempontok fontosabbnak tűnnek a hitelességnél. Jelen előadás az 1500 előtt keletkezett magyar történelmi témájú, de nem csak a magyar megbízásból készült krónikákban vizsgálná az „a másik” szerepében levő karakterek narratológiai megalkotottságát. Eddigi tapasztalataim szerint a két tipikus másik-karakter az idegen, és a nő, akiket gyakran egy jellemhiba, vagy démoni szenvedély mozgat, így alkalmasak a történet negatív katalizátorának szerepére is.

A célkitűzéssek között szerepel annak felmérése, hogy milyen attribútumok írják le és teszik felismerhetővé a másik pozíciójába helyezett karaktereket, milyen más szerepekkel kerülnek kapcsolatba, milyen attitűdöket próbál mindez közvetíteni a befogadó számára.

A konferencia programja elérhető: itt. 

Molnár Annamária vagyok, a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában az Olasz irodalom program másodéves PhD-hallgatója. Kutatásomban Boccaccio De mulieribus claris c. művével, elsősorban antik irodalmi forrásainak azonosításával foglalkozom. Készülő disszertációmban célom továbbá átfogó képet nyújtani a műről, és bemutatni jelentőségét a boccacciói corpusban, hangsúlyt fektetve a szerző nőkről alkotott képének változására is.

Narrációs technikák Boccaccio De mulieribus clarisában

Boccaccio, akit elsősorban a Dekameron kapcsán tartanak számon, egy, a korábbi irodalomban példanélküli, latin nyelvű életrajz-gyűjtemény, a De mulieribus claris szerzője is. A százhat, döntően pogány hölgyéletrajzot hozzávetőlegesen kronológiai sorrendben egységbe foglaló munkának nem csupán témaválasztása egyedülálló, hanem megfigyelhető benne Boccaccio narrátori szerepének sokszínű kibontakoztatása is. Azon túl, hogy mindentudó narrátorként tárja olvasói elé a kiválasztott hölgyek híres, vagy éppen hírhedt tetteit, inventiói révén az antik vagy középkori irodalmi forrásokban nem szereplő információkkal színesíti bemutatásaikat, számos esetben pedig, az elbeszélésből kiszólva, kérdéseket intéz olvasóihoz. Máskor, a női lélek jó ismerőjének mutatva magát, hosszasan fejtegeti, hogyan viselkednének más hölgyek, ha hasonló helyzetbe kerülnének, mint az éppen tárgyalt nő. Változatos narratív technikáit jól példázza többek között Tertia Aemilia, Curia vagy Kleopátra életrajza, amelyekben irodalmi forrásai szóhasználatából kiindulva, saját elemekkel bővítve dolgozza ki a jellemrajzokat.

Alkalmazott eszközei hozzájárulnak ahhoz, hogy Boccaccio egy egyedi világot teremtsen, amelyben az egyes hölgyek kilépnek a középkor szimbólumai mögül, többé már nem egy erényt vagy bűnt jelképeznek, hanem érző, cselekvő, hús-vér emberekké válnak.

A konferencia programja elérhető: itt.