Jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki karán vagyok osztatlan szakon ötödéves hallgató. Épített örökség specializáción tanulmányaim fő területe a történeti, műemléki tervezés és kutatás. Ebben a félévben a specializáción Zsámbékon végzünk kutatásokat és felméréseket. Mélyrehatóbban eddig a XV-XVI. századi Magyarországgal és annak hadi építészetével foglalkoztam.
XVI. századi magyar végvárak bástyáinak fejlődése
A „hadügyi forradalomnak” nevezett várépítészeti fejlesztések Magyarországon már a XVI. végén tökéletesen nyomon követhetők. Ennek a folyamatnak a vívmánya az olasz rendszer fokozatos kialakulása volt, melyben a legnagyobb szerepet a bástyák jelentették. Magyarországon azonban már korábban, a XV. században megjelentek a kőből épített bástyák. Ilyen, modernebb kőbástyának tekinthetők például az egri vár Varkoch-, Sándor-és Dobó bástyája. Az olasz rendszert erődítések felépítése alapján két részre szokták bontani: óolasz és újolasz. Az újítás abban állt, hogy csak egyenes falszakaszokat használtak– így megszűntek a holtterek –, illetve megjelent az új, kiugró ötszögű védmű, a bástya. Ennek a segítségével plusz lövegeket tudtak elhelyezni és ezekből két tűz között tudták tartani a támadó csapatokat. Az 1556-ban megalakult Haditanács egy következő meghatározó pont volt a magyar végvárrendszer fejlesztése szempontjából. A legfontosabb szerepe abban volt, hogy a Haditanács irányításával immáron meseteremberek (elsősorban itáliai, de német és spanyolok is) dolgoztak viszonylagos rendszerességgel az erődítési munkálatokon. Majd később, 1576. évi nagy haditanácskozáson határozták meg a török elleni védelem stratégiáját és a várak szerepét.
Kezdetben a védműveket földbirtokosok külön kérésére építették általában itáliai mesterek, de már ekkor is voltak királyi szolgálatban álló itáliai várépítők. Az bátran kijelenthető, hogy az olasz rendszer teljesen tisztán nem mutatható ki a magyarországi végvárak építésében, hiszen maga a folyamat sem egyszerűen lehatárolható. Azonban a bástyák kialakulása és fejlődése nagyon szépen kimutatható hazánkban. Ezek folyamatos fejlesztése a törökkel vívott harcok során sok esetben egy váron belül is fellelhető.
A bástyák és az olasz rendszer segítségével volt képes Magyarország kiegyenlíteni a hadászati és harcászati hátránya jelentős részét, és meg tudta állítani az osztrák tartományok, illetve Bécs irányába előretörő török hódítást. Előadásomban a kora újkori magyar erősségek – különösen a bástyák – vizsgálatával a hadügyi forradalom, valamint a török elleni védekező harc közötti kapcsolatot mutatom be.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.