Fiatalok Konferenciája

Sziasztok!

Fésű Anna Magdolna vagyok, az ELTE BTK Alkalmazott nyelvészet mesterszakos hallgatója. Legjobban a terminológia érdekel, ezen belül is főleg az, hogy ugyanazon témákról szóló textusokban mi a különbség, és ennek milyen okai lehetnek.

Krónika mint szakszöveg? Küküllei János krónikája kognitív funkcionális szempontból

Vajon válhat-e egy 14. századi krónika tudományos szakszöveggé? Megtalálhatóak-e benne azok a szövegi sajátosságok, melyek a kognitív funkcionális szempontú szövegvizsgálat által előírt szakszövegi jellemzők? Amennyiben igen, úgy felmerül az a kérdés is, hogy a krónikának az eredeti latin változata vagy annak fordítása minősíthető szakszövegnek?

Előadásomban ezekre a kérdésre keresem a választ.

Kutatásom középpontjában a történelmi szaknyelv áll. Az előadás során azt tárnám fel, hogy a Küküllei János I. (Nagy) Lajosról szóló krónikája kognitív funkcionális szempontból minősíthető-e szakszövegnek.

A kognitív funkcionális keret alkalmazását a különböző történelmi műfajok átjárhatósága indokolja. E szemlélet elfogadja magának az elemzett szövegnek a kettős műfaji mivoltát, így egyszerre maradhat krónika és válhat szakszöveggé.

A vizsgálathoz így elsősorban bemutatásra kerülnek a prototipikus tudományos szakszöveg jellemzői, melyekhez viszonyítva veszem górcső alá magát a krónikát, annak terminológiáját, szintaktikáját és kohézióját érintve, majd kitérve a szövegen kívüli vizuális, egyéb segédeszközökre.

Vizsgálatomban elsődlegesen a Géréb László által fordított szövegrészt elemeztem azonban többször is összevetettem Küküllei János Scriptores Rerum Hungaricarum Veteres Ac Genuini-ben megjelent eredeti latin szövegével. A fordított változat elemzése nem mellékesen veti fel azt a kérdést, hogy mennyiben követte a fordító az eredeti textust, mennyiben beszélhetünk a magyar fordítás esetén is Küküllei szövegéről, s mennyiben Geréb Lászlóéról.

A konferencia programja megtekinthető itt.

Itt olvasható a konferencia idei programja:

Mindenkit szeretettel várunk!

Kedves Fiatal Kutatók,

az alábbi linken (illetve a lent látható képen) olvasható a FiKon 2018-as felhívása. Ugyan kicsit elkéstünk, de a jelentkezési határidőt a nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbítottuk augusztus 7-ig! Mindenkit szeretettel várunk, senki ne tartsa vissza az absztraktját.

Már csak párat kell aludni, és megkezdődnek Pécsett a Fiatalok Konferenciája idei előadásai. Október 13-14-én mindenkit várunk, aki kicsit is érdeklődik a régi magyar irodalom, a reneszánsz és barokk irodalom és kultúra, vagy éppen a TÉVHIT-ek iránt... 

A konferencia bővebb programját itt, a rezüméfüzetet pedig itt érhetitek el. Várunk Benneteket! 

Kedves Fiatal Kutatók!

Bodnár-Király Tibor vagyok, az ELTE BTK Történettudományok Doktori Iskolájának vagyok hallgatója. Fő kutatási területem a 18. század államtudományi diskurzusai, valamint a késő felvilágosodás eszme-, és tudománytörténete.

Ember és természet viszonya Aranka György (természet)filozófiai értekezéseiben

Az előadás tárgya Aranka György (1737–1817) századforduló környékén keletkezett bölcseleti tárgyú értekezései. Aranka 1793–1806 között az Erdélyi Nyelvművelő Társaság vezetőjeként majd titoknokként (főtitkárként) változatos tudományos tevékenységet fejtett ki, az 1796–1806 időszak során pedig több kéziratos filozófiai tárgyú értekezést hagyott hátra, amelyek megnyugtató eszmetörténeti értelmezésével – az újabb szövegkiadások ellenére – (Tüskés–Lengyel 2010) a kutatás a mai napig adós maradt (Egyed 2004). A prezentáció ezek közül az eredetileg kéziratban maradt Az Ember esmérete, illetve az 1805-ben harmadmagával kinyomtatott szintén rövid Ember, Világ, Isten. A’ Természet Philosophiájának némely Eleji című értekezések elemzése révén arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként volt jelen Aranka szövegeiben a 18. század második felétől Magyarországon is fokozatosan teret nyerő új természetfilozófiai irodalom? Mik voltak ennek az antropológiai jellegzetességei, illetve miként hatott ez az ember társadalmi szerepének megítélésére? Az előadás feltételezi (szemben a szakirodalom egy részének megállapításaival), hogy Aranka esetében kevésbé egy sztoikus filozófiai értékválasztás, mintsem a schellingi természetfilozófia általa kínált episztemológiai pozíció lehetett meghatározó (Gurka 2006). A természetfilozófia ugyanis ebben az időben az ember(iség) kialakulását, az ember alaptulajdonságait, valamint ezek működését a természet rendjének megismerhetőségének szekularizált magyarázatában oldotta fel. Ezzel pedig újrapozícionálta az ember, természet, társadalom koordináta-rendszerében mozgó kora újkori antropológiai és ’természettudományos’ gondolkodást.

A konferencia programja elérhető: itt. 

Az ELTE BTK-án végeztem Irodalom- és kultúratudomány mesterszakon. Fő érdeklődési területem a középkori és kora újkori irodalom- és eszmetörténet. Elsősorban drámairodalommal és eszkatológiai irányultságú szövegekkel, illetve azok műfaji sokszínűségével foglalkozom; érdekelnek továbbá az irodalmi szövegek antik mitológiai vonatkozásai és intertextuális kapcsolathálójuk is.

Jelenleg a PPKE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója vagyok, Textológia és Régi irodalom programon. Disszertációm témája a Névtelen szerző Comico-Tragoediája és történeti-irodalmi kontextusa: a dráma eszmetörténeti háttere, forrásai, szöveghagyománya és kritikai kiadása.

Anima és Conscientia – A Lelkiismeret felléptetése az európai drámaszínpadon

A Lelkiismeretnek mint allegorikus megtestesülésnek a felléptetése nem új motívum az európai drámaszínpadon, hiszen a Conscientia elvont morálfilozófiai fogalmának a szerepeltetése a középkori moralitások hagyományában gyökeredzik. A motívum fejlesztése, mindenekelőtt önálló szólammá való alakítása azonban már a 16–17. században megfigyelhető kifinomult irodalmi-retorikai folyamatoknak az eredménye. Előadásomban azt vizsgálom, hogy a Lelkiismeret a korai dramatikus exemplumoktól kezdődően a 16–17. századi régi magyarországi drámai emlékeken át egy 1725-ben színre vitt csíksomlyói utolsó ítélet-játékig hogyan vált önálló és immáron populáris viselkedési-önértelmezési mintává. A jelenség bemutatására a nyugat-európai irodalomból is hozok példákat: német és latin nyelvű dramatikus alkotásokat. A szövegeket áttekintve jól látható, hogy a Lélek szerepe kezdetben csupán csak pár sorra kiterjedő megszólalást jelentett, a későbbi századok során azonban már olyan allegorizált megtestesülésként lépett fel, amelyhez kitüntetett dramaturgiai funkció, s ennek megfelelő önálló retorikai szólam is társult. A drámaszerzők számára ekképp a Conscientia az általuk megkonstruált irodalmi-moralizáló játéktér központi figurájává vált: voltaképpen egy fiktív dialógus jöttígy létre az egyén és annak projekciója, a lélek/lelkiismeret között, amelynek drámabeli megjelenítései az értelmezői közösségeket célzó határozott retorikai technikaként értelmezhetőek, egyfajta morális (szöveg)tükörként.

A konferencia programja elérhető: itt. 

Elkészült a Fiatalok Konferenciája 2016 előadóinak bemutatkozását, illetve előadásának rövid ismertetését tartalmazó füzet.

Itt olvasható.

Pálfy Eszter vagyok, magyar és esztétika szakon végeztem a PTE Bölcsészettudományi Karán, jelenleg ugyanitt az Irodalomtudományi Doktori Iskola doktorjelöltje vagyok. Disszertációmban Gyöngyösi István költészetének textológiai és recepciótörténeti kérdéseivel foglalkozom.

Gyöngyösi István Murányi Vénusa Kisfaludy Károly és Jókai Mór drámáiban

Gyöngyösi István Márssal társolkodó Murányi Vénus című munkájának eszmetörténeti hátterét keresve két tanulmány is elhelyezte már a művet a barokk udvari etika kontextusában: A magyar irodalom történetei I. kötet Fazekas Sándor és Labádi Gergely által jegyzett Gyöngyösi-tanulmánya, valamint Laczházi Gyula Hősi szenvedélyek. A heroizmus és a szenvedélyek megjelenítése a XVII. századi magyar epikus költészetben című kötetének egy fejezete.

Előadásom e kutatási irány mentén halad tovább: feltérképezi az udvari viselkedés szabályait és a színlelő barokk ember stratégiáit a Gyöngyösi-műben, majd egy másik korszakba irányítja Széchy Mária és Wesselényi Ferenc történetét. A Murányi Vénust feldolgozó 19. századi elbeszélő költeményeket (Arany János, Petőfi Sándor, Tompa Mihály műveit) Ruttkay Veronika és Ratzky Rita tanulmányaikban elemezték már; előadásomban – a barokk udvariság theatrum mundi-elképzeléséhez igazodva – a Murányi Vénus két drámává alakított 19. századi átírását vizsgálom: Kisfaludy Károly 1820-ban keletkezett Szécsi Mária vagy Murányvár ostromlása című, valamint Jókai Mór 1860-as A murányi hölgy című drámáját.

A 17. század és a 19. század másképp gondolkodik emberről, szerelemről, viselkedésről, s ez az irodalomban is tetten érhető. Lényegi meghatározója-e a Gyöngyösi-műnek az udvariság kontextusa? Miképp alakulnak át az udvariság elemei a 19. századi feldolgozásoknál? Előadásomban e kérdésekre keresek válaszokat.

A konferencia programja elérhető: itt. 

Kusler Ágnes MA művészettörténész, az ELTE-BTK Művészettörténet-tudományi doktori program doktorjelöltje. Kutatási területe a kora újkori művészet, szorosabban véve az emblematika. Doktori disszertációjában a magyarországi képzőművészeti alkalmazott emblematika elemző korpuszát készíti el (17-18. század). Jelenleg a PPKE-BTK Művészettörténeti Intézetének óraadó oktatója. Kutatásai eredményeit rendszeresen prezentálja nemzetközi konferenciákon (SES, RSA, SCS).

Az „Arcimboldo-effektus” megkésett manifesztációi a magyarországi barokk művészetben

A Habsburg birodalom manierista festészetének legenigmatikusabb alakja Giuseppe Arcimboldo volt, aki II. Miksa és II. Rudolf udvarában alkotta meg „kompozit-portréit”. Arcimboldo „capriccióiban” – az eruditus szórakoztatás mellett – a mindenütt jelen lévő és teljhatalmú Habsburg uralkodók makrokozmosz és mikrokozmosz feletti uralmára is reflektált az Évszakok és Elemek sorozatában, amelyek a prágai Wunderkammer bejáratát díszítették. A politikai allegória Arcimbolo követőinek generációja számára már kevésbé volt központi kérdés: a festő inventiója a 17. századi művészetben autonóm műfajjá válva Európa-szerte elterjedtté vált, mint a technológiai és természettudományos fejlődés következtében létrejövő „új ember” manifesztációja. Előadásomban az „Arcimboldo-effektus” megkésett, 18. századi magyarországi példáit elemzem. Az esettanulmányok: Esterházy Pál fraknói Wunderkammere, amelynek bejáratát – mintegy politikai állásfoglalásként – a prágai Archimbolo-képek mintáját követő 1700 körüli másolatok díszítették; a noszvaji De la Motte kastély Johann Lukas Kracker műhelye által az 1780-as évek elején festett főlépcsőházának építészeti tagozatokból összetevődő figurái, amelyet a túlzott antikizálást Archimboldo modorában nevetségessé tevő Petitot metszet-sorozata alapján készítettek; valamint Stephan Dorffmeister 1789-re datált másolata egy Arcimboldo-követő 17. századi, az Aprószentekből összeálló Heródes-portréjáról. Mindhárom esetben alapvető kérdés, hogy az akkorra már „divatjamúlt” műfaj milyen céllal vált ismételten a megrendelők számára aktuálissá, illetve milyen előképeken, tradíción alapult annak felélesztése? Példáim három olyan kontextus felvázolását is lehetővé teszik, amelyekben az adott „kompozit-portrék” eltérő értelmezést igényelnek.

A konferencia programja elérhető: itt.