Kovács Annamária vagyok, az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának elsőéves hallgatója. A 13–14. századi magyarországi prédikációirodalommal foglalkozom; disszertációm témája a prédikációkban megjelenő Mária-reprezentációk és a szentbeszédekben megjelenő teológiai tudásközvetítés. Jelenleg ÚNKP kutatás keretében a Pécsi egyetemi beszédekben megjelenő természetfilozófiai tudásközvetítéssel is foglalkozom.
Rossznyelvűség és rossz szájszag: a lélek és a test betegségeinek, valamint azok gyógyításának reprezentációja a Pécsi egyetemi beszédekben
A középkorban az igehirdetést, a prédikálást elsődleges feladatként tekintő koldulórendek különös figyelmet fordítottak a prédikáló szerzetesek kiképzésére, és olyan hálózatot hoztak létre, amely nagy mobilitást biztosított a tagoknak. A prédikációkat tehát sokszor külföldi egyetemeken tanuló, majd visszatérő szerzetesek másolták/írták és juttatták el Európa különböző pontjaira. Minthogy a prédikációkat gyakran egyetemet járt klerikusok jegyezték le, nem ritkán egyetemi környezetben, a sermók tükrözhetik szerzőjük és a kor műveltségét. Elsősorban természetesen teológiai ismereteket közvetítenek, de – összhangban a középkori nézettel, miszerint a tudományok és a filozófia a teológia szolgálói – egyéb tudományterületek eredményei is felbukkannak a teológiai tételek alátámasztása és szemléltetése végett. Emellett a sermók nemcsak szerzőik műveltségéről árulkodnak. Legalább ilyen fontos szempont, ha egy szerzetes másolásra érdemesnek tart egy természetfilozófiai részletet, ugyanis ez egyrészt arra utal, hogy ő maga legalább valamelyest tisztában volt az adott részlet jelentőségével, másrészt a hallgatóságának is továbbadásra érdemesnek tartotta a részletet mintegy „tudományos ismeretterjesztő irodalomként” használva a prédikációt. A középkori sermók természetfilozófiai utalásainak elemzése tehát megmutatja, hogy milyen elméletek és szerzők voltak ismertek és elismertek egy adott közösségen belül. A Pécsi egyetemi beszédek néven ismert 13. századi prédikációgyűjtemény vizsgálata különösen érdekes ebből a szempontból, hiszen a gyűjtemény feltűnően sok utalást tartalmaz a középkori műveltséghez tartozó auktorokra, különösen a 12. századi reneszánsz óta ismert szerzőkre. Klasszikus szerzők és arab gondolkodók, csakúgy mint a chartres-i iskolafilozófusai bukkannak fel a gyűjtemény darabjaiban, méghozzá az egész gyűjteményen végigvonulóan. Előadásomban a Pécsi egyetemi beszédek természetfilozófiai utalásai közül az orvoslással kapcsolatos megjegyzésekre koncentrálok, és azt vizsgálom, az egyes sermók hogyan mutatják be a betegségeket és azok gyógyítását, illetve milyen szerzőket idéznek meg a gyógyászattal kapcsolatban. Kitérek arra is, hogy jellemzően milyen szövegkörnyezetben, milyen céllal jelennek meg orvosi utalások, illetve metaforák, és milyen kapcsolat fedezhető fel a lelki és testi bajok reprezentációi közt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.