Farkas Mónika, a SZTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának elsőéves hallgatója vagyok.
A doktorképzésre benyújtott programom keretében az olasz Risorgimento időszakának négy szerzőjével – Silvio Pellico, Ippolito Nievo, Massimo d’Azeglio és Luigi Settembrini – foglalkozom. Életművük elemzésén keresztül arra a kérdésre keresem a választ, hogy az olasz nemzetet formáló tényezők, a nemzettudat fejlődésének állomásai és problémái, illetve az olasz nép a nemzeti identitáshoz való viszonya milyen megítélés alá esik a narrációkban, a nemzeti egység megformálásának mely lehetséges eszközeit emelik be a szerzők én- elbeszéléseik vagy egyéb műfajú írásaik meghatározó szövegszervező elemeiként. A komplexebb kutatás érdekében figyelmem kiterjed a korszak egyéb vallás- és nyelvfilozófiai, politikai, kultúra- és oktatásszervezői írásaira is. A vizsgálódásaim fontos részét képezi továbbá a vonatkozó levéltári források feltárása és elemzése.
Az előadásomban e nagyobb kutatási folyamat egy mellékágát szeretném bemutatni. Ennek kapcsán azt vizsgáltam, hogy a Torinói Állami Levéltárban őrzött L’Opinione című risorgimentós napilap egy-egy cikke alapján mit tudunk meg arról, hogyan tekintettek Itáliában a korabeli Magyarországra, milyen képet közvetítettek róla az olasz olvasók számára.
“Se l'Ungheria, come l'Italia, fosse dominata da un solo pensiero [...]”. Magyar politikai ügyek a L'Opinione című folyóiratban
A Risorgimento, vagyis az olasz egységért való küzdelem időszakában (1815–1861) a periodikák fontos szerepet játszottak az itáliai közvélemény formálásában: a sajtótermékek biztosították a teret az egyesítéssel összefüggő kérdések elemzéséhez, illetve a különböző politikai, ideológiai és kulturális irányzatok vitáihoz. Előadásombanaz 1846-ban Torinóban alapított L'Opinione ('Vélemény') napilap néhány cikkét kívánom bemutatni azon szempontból, hogyan tekintettek Itáliában a korabeli Magyarországra, milyen képet közvetítettek róla az olasz olvasók számára.
A L'Opinione a Cavour vezette mérsékelt liberális irányzathoz kötődött: egyrészt elutasította a Mazzini-féle demokratikus-republikánus vonalat, másrészt pedig Itália nemzetközi rangjának emelését sürgette. Utóbbiból adódóan a lap számos külpolitikai kérdéssel foglalkozott, többek között Magyarország az 1848–1849-et követő megtorlás és a kiegyezés közötti helyzetével is. A cikkek sorában találunk példát Kossuth emigrációs tevékenységének értékelésére: Mazzini ideológiájával párhuzamba állítva alapvetően elítélték törekvéseit. 1860- tól kezdve pedig megfigyelhető, hogy a L'Opinione kiemelten foglalkozott azon magyarországi változásokkal, amelyek a nemzetiségekkel és az Ausztriával való kapcsolat rendezése felé mutattak. Gyakran cikkeztek olyan elképzelésekről is, amelyek később valóban a kiegyezés kardinális pontjaivá váltak.
Az eddigi kutatás során a L'Opinione számaival foglalkoztam, de a későbbiekben más ideológiát képviselő periodikák alapján is szeretném megvizsgálni a kérdést. Mindezen források feldolgozása ugyanis a kapcsolattörténeti vonatkozáson túl azért fontos, mert hazánk ügyeinek tárgyalásán keresztül Itália az olasz nemzeti egység létrehozásának nehézségeire is reflektált.
A konferencia programja megtekinthető itt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.