Fiatalok Konferenciája

Történelem BA-t végeztem, filozófia minorral, majd Reneszánsz tanulmányok MA szakon abszolváltam. Jelenleg munka mellett a szakdolgozatomat írom (ami a konferencia idején remélhetőleg már leadott állapotban lesz és), aminek a címe Erkölcsbotanika és leánynevelési programok a 16-17. századi Magyarországon. Az előadásom témája is ehhez kapcsolódik.

Erkölcsbotanika és leánynevelés Pécsi Lukács művében

 A 16. századi Magyarországon a protestantizmus egyre nagyobb térhódításának köszönhetően Nagyszombat lett a katolikus megújulás központja, ahol Telegdi és a köré szerveződött írói csoport protestáns módszerekkel, protestáns művek katolikus szájíz szerinti átdolgozásával igyekezett visszahódítani a híveket. Míg Telegdi és Monoszlói hitvitázó és prédikációs műveinek célközönsége a műveltebb réteg volt, addig Pécsi Lukácsra maradt az „együgyű” keresztény hívek megnyerése és erkölcsi nevelése. Ennek során kalendáriumokat szerkesztett és emellett próbálta megtalálni azokat a tematikákat, amik potenciálisan érdekelhették a kor egyszerű emberét. Ebbe a vonulatba illeszkedik Az keresztyén szüzeknek tisztességes koszorúja című mű, amit Lucas Martini (protestáns lelkész) művéből fordított/dolgozott át, még akkor is, ha manierista cirkalmassága és bonyolultsága miatt valójában épp a célközönség számára volt emészthetetlen. 
A művet a magyar szakirodalom jellemzően inkább botanikai fontossága miatt emeli ki, hiszen ez volt az első magyarországi botanikai mű, amelyben képi ábrázolásokon is megjelentek a virágok/növények, és nem csupán a leírásokból találkozunk velük. A szakirodalom azonban jellemzően alig foglalkozik a ténnyel, hogy Pécsi Lukács műve a lánynevelés témakörében született, sőt, egyszerre szól a lányoknak és a szüleiknek, a sokat citált Pázmány prédikációkat megelőzve. 
Előadásomban Pécsi Lukács művének lánynevelési programját szeretném ismertetni, kiemelve, hogy milyen szerepet szán a könyveknek, illetve, hogy egy erkölcsös fiatal lánynak honnan és hogyan kellene az erényes életvitel szabályai mellett a praktikus ismereteket is elsajátítani. 

P. S. Az előadás megtekinthető a videotoriumban erre a linkre kattintva.

Jelenleg PhD hallgató vagyok a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcseszettudományi Karán. Kutatási területem: gyermekeknek szóló irodalom a kora újkorban.

Tankönyvkiadás a kora újkori Magyarországon a tanintézmények történetének és a társadalmi-politikai eseményeknek kontextusában 

A könyvnyomtatás kora újkori időszaka a pusztulással leginkább fenyegetett tankönyvek esetén több szempontból is vizsgálható. Figyelmünk elsőként azokra a magyarországon létező kora újkori nyomdákra terjed ki, ahol iskolai jellegű nyomtatványok láttak napvilágot, tankönyvek, pedagógiai művek, tanrendek. Ezen nyomdák tankönyvkiadásra vonatkozó kínálata szoros összefüggésben volt a városokban éppen működő iskola vagy egyetem keresletével, ahol ábécéskönyvek, nyelvtanok, nyelvkönyvek, katekizmusok és számtankönyvek követték egymást. A kutatás hozadéka abban nyilvánul meg, hogy az egyes iskolaközpontokkal szoros kapcsolatot fenntartó nyomdák nyomdakultúrájának feltérképezésével megismerhetjük az oktatási rendszerben létrehívott szellemi műveltséget, oktatási tartalmakat, nevelési elveket. Emellett a gyermeki olvasáskultúrának olyan paradigmáit is körvonalazhatjuk, amely nem függetleníti magát a művelődéspolitikai megközelítéstől sem. Mégis egy-egy nyomdahely kapcsán hangsúlyossá válik azon társadalmi-politikai események sora, amelyek közvetlen, vagy közvetett módón hatással voltak a tankönyvkiadásra, vagy döntően meghatározta egy-egy nyomdahely kialakulását, létét, illetve megszünését. Továbbá e nyomdahelyek, műhelyek termelékenységét kiadványszámban, ívekben is mérhetjük, emellett a könyvek átlagterjedelme is sokatmondó lehet, de nem mellékes a formátum sem. Mindezeken túlmenően a nyomtatványok létrejöttét és fennmaradását is vizsgáló tanulmány foglalkozik a nyomtatványok nyelvi megoszlásával, de kiterjed a reformáció és az ellenreformáció hatását érzékeltető felekezetiség kérdésére is.  

Író vagyok, megjelent egy novelláskötetem (Paradicsommadár, 2014), most dolgozom a regényemen, amit jövőre szeretnék nyomdába adni. Írásaimban a 17. századdal szívesen foglalkozom, ezt a területet szeretem kutatni is. 

Nyilvános terek 17. századi politikai publicisztikák körül

Doktori disszertációm témája a 17. századi politikai publicisztika (a Nádori emlékirat, Oktatás jó elmélkedésre, Tholdalaghy leveleskönyv szövegei stb.) Előadásomban az ezekhez az iratokhoz kapcsolódó nyilvános tereknek, a közönség kérdéskörét járnám körbe. Témám a javasolt szempontok közül elsősorban a Média címszó alatt leírtakat érinti, de az Intézmények és Emlékezés témákat is érinti.

A 17. században a politikai témájú, nyilvános szövegeket (a politikai publicisztikákat) meghatározta azoknak a csoportoknak az olvasói attitűdje, amelyeknek ezen iratokat szánták. A megfogalmazás módja, az érvelés technikája, a választott témák teszik egyértelművé, hogy milyen olvasóknak szánták az iratokat. Ugyanakkor az olvasók különféle csoportjai saját szempontrendszerük alapján minősítették a szöveget, igényt formáltak a visszacsatolásra, véleménymondásra is. Ezek a mikrocsoportok gyakran egy-egy politikai szempontból összetartozó nemesi körből állottak, vagy valamely kiemelkedő személyiség köréhez tartoztak. Az olvasóközönséget ily módon nem homogén rétegek, nem is magányos olvasók izolált egyénei alkották, hanem kisebb-nagyobb létszámú olvasói csoportok, a nyilvános tér ezeknek összességét jelentette.

Előadásomban ezekről az olvasói csoportokról szólnék, magatartási módjaikról, olvasói attitűdjeiknek a politikai szövegekhez kapcsolódó formáiról.

P. S. Az előadás megtekinthető a videotoriumban erre a linkre kattintva.

A DE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola másodéves PhD-hallgatója vagyok, témám a 18. századi női műveltség, művelődés és reprezentáció, elsősorban a szövegek és textíliák kontextusában.

Református terítő unitárius közegben?

Bethlen Kata 1735­-ös textíliájának felekezeti szerepe Olthévízen

Olthévíz a 16. századra szinte teljes egészében unitárius falu lett, ahol a Bethlen családnak is voltak birtokai. Teleki Józseffel kötött házassága után Bethlen Kata itt alapított református egyházat és iskolát. Ennek írásos és iparművészeti nyomai egyaránt a patróna egyháztámogató tevékenységét örökítették meg, és a textíliák és egyéb klenódiumok kiemelten fontos hordozóként jelentek meg a református közösségben, annak kialakításában. A reformáció megjelenésének, majd 1727-től a református lelkész állandó jelenlétének köszönhetően egyre több unitárius tért át, ahogyan arról a Iubar Solis Iustitiae is tudósít. Bethlen Kata templomot alapított, amelyet többször is úrvacsorához szükséges felszereléssel és könyvekkel látott el. Előadásomban egy 1735-ben adományozott táblás rece abroszt kívánok alaposabban megvizsgálni, feltárni jelentőségét az olthévízi közegben. Hogyan érthető a rajta megjelenő minta, anyaga és díszítettsége? Milyen üzenetet hordozott a templom terébe kerülve? Mit jelentett egy olyan református közösségnek, ahol a hívek jelentős része unitárius volt korábban? Hogyan hatott a hívekre, volt-e közösségteremtő funkciója?

P. S. Az előadás megtekinthető a videotoriumban erre a linkre kattintva.

A komáromi Selye János Egyetem doktori iskolájának másodéves hallgatója vagyok. Kutatási területem a magyar felvilágosodás időszaka, ezen belül pedig egy komáromi költőnő - Fábián Julianna - munkásságával, műveinek vizsgálatával foglalkozom. Doktori disszertációm címe: Komárom a klasszikus magyar irodalomban. A kutatás mellett néhány órában oktatok az egyetemen.

A női ethosz jelentősége a magyar felvilágosodás időszakában  

A 18. század vége és a 19. század eleje az egyik legjelentősebb periódus nemzeti irodalmuk történetében; ebben az időszakban vív irodalmi berkekben szellemi csatát régi és új, határolódik el egymástól konzervatív és modern. A változás azonban nem csupán szellemi, kulturális és társadalmi kérdéseket érintett, hanem egy új olvasóközönség kialakulása is fontossá vált az irodalmi életben. A klasszikusan férfiuraltnak nevezett felvilágosodás időszakában nemcsak a női olvasóközönség mint publikum számított újdonságnak, hanem a nőíró státusz is az érdeklődés horizontjába került.

A klasszikus műveltséggel bíró írók és költők körében – pl. Bessenyei György vagy Gyulai Pál – közkedveltté vált az a szemléletmód, miszerint a nők írói stílusa nem felel meg a hagyományos ízlésnek. Hász-Fehér Katalin a problémára az említett alkotók véleményének tükrében a következőképpen reflektál: „női publikum, aki románok olvasásával és művek írogatásával próbálkozik, zenélni tanul, nyelveket tud, még nem jövedelmező közönség, ám ismeri az ízlésnek megfelelő költészetet.” (HÁSZ-FEHÉR Katalin, Elkülönülő és közösségi irodalmi programok a 19. század első felében, Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadója, 2000, 125.)

Előadásomban górcső alá kívánom helyezni azon prominens női alkotók poétikai munkásságát, akik költői levelezésben álltak egymással vagy egy általuk választott mecénással. A teljesség igénye nélkül kijelenthetjük, hogy az általunk elemzett korszak legtöbbet tárgyalt író- és költőnői közé sorolható Molnár Borbála, Vályi Klára, Újfalvy Krisztina, Dukai-Takách Judit és Fábián Julianna. Az imént felsorolt asszonyok írói sajátosságának számított, hogy a korszak közkedvelt műfaját, a költői levelezést választották alkotásaik fórumává.

P. S. Az előadás megtekinthető a videotoriumban erre a linkre kattintva.

Balog Edit Otilia (1985): A Debreceni Egyetem Irodalomtudományok Doktori Iskola abszolutóriumot szerzett hallgatója, valamit gimnáziumi tanár vagyok. Kutatási területem a magyar felvilágosodás irodalma, különös tekintettel a női alkotók szereplehetőségeire és szövegeik kulturális beágyazottságára. Készülő disszertációmban többek között Molnár Borbála (1760-1825) és Újfalvy Krisztina (1761-1818) közös kötetével (Barátsági vetélkedés...,Kolozsvár, 1804.), Fábián Julianna (1766-1810) és Gvadányi József (1725-1801) munkájával (Verses levelezés...,Pozsony,1798), valamint Vályi Klára alakjával foglalkozom. Emellett publikálok kortárs magyar irodalmi szövegekről.

Amit pedig az előadásáról tudhatunk:

Az Uránia célközönsége – szándék és „valóság”

A XVIII. század végén formálódó magyar irodalmi intézményrendszer létrejöttének elengedhetetlen része volt a megélénkülő folyóirat-kiadás. Bár a Kármán József és Pajor Gáspár szerkesztette Urániának (1794-95) mindössze három száma jelent meg; a lap Toldy Ferenc akadémiai székfoglalójától (1843. március 23.) kezdve a mindenkori kánon szerves része. A Bé-vezetés rögzíti a célközönséget: „ezen Munkát különössen az Asszonyi-nemnek szántuk. […] Leg-szebb Álmaink közzűl-való az, ha eggy kellemetes Hazánk’ Leányának unalmas Óráját hasznossan rövidíthetjük.” Tervezett előadásom középpontjába az Uránia célközönségének és tényleges olvasóközönségének kérdéskörét állítom; arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen formában érvényesül a bevezetésben rögzített szándék és vezérelv a lapszámokban. Érdekel, hogy hogyan, milyen szempontból jelenik meg a nőiség a folyóiratban, milyen szereplehetőségekkel ruháznák fel feltételezett olvasóikat a szerkesztők. A kérdések megválaszolásához vizsgálom a magyar nőnevelés korabeli kereteit és lehetőségeit, valamint a lap szövegeinek tematikáját, különös figyelemmel fordulva a A’ Nemzetek’ külömb-féle Szokásai a’ Házasodáskor és a A’ módi című egységek felé.

P. S. Az előadás megtekinthető a videotoriumban erre a linkre kattintva.

A linkre kattintva elérhető a Fiatalok Konferenciája idei programja.

A rezüméfüzet letölthető innen.

P. S. Az előadások megtekinthetők a videotoriumban erre a linkre kattintva.

Ezt a posztot elsősorban a FiKon idei jelentkezőinek szánjuk, de mindenki más figyelmét megragadni sem titkolt szándékunk. A konferencia szervezői már tavaly is erőteljesen ajánlották a nyílt formátumok használatát, mind a rezümék mind a tanulmányok bekérésekor. Ezt idén hatványozottabban kérjük a rezümék küldőitől, s a tanulmányokat már terveink szerint csak odt formátumban áll módunkban elfogadni.

Bizonyára többen tapasztalták, hogy a Microsoft Office-szal létrehozott dokumentumokkal rengeteg probléma van, még az adott program adott verziószámán belül is. Ezek eltérésével pedig a problémák csak hatványozódnak (elsősorban a megjelenítés, formázás sérül, de nem ritka a beírt szövegrészek elveszése sem).

Empátiára szólítom hát fel egyszersmind a rezüméket, tanulmányokat jövendőben is beküldő fiatal kutatókat: szerkesztői, szervezői munkánkat (a meghívók, programfüzetek készítésétől a tanulmányok többszintű korrektúrázásáig) is nagyban megkönnyítik a jelentkezők az által, hogy nyílt forráskódú odt formátumot használnak.

S ez nem jár áldozatokkal, csupa móka s kacagás. Az érveket alább a LibreOffice honlapjáról kölcsönzöm.

Személy szerint a LibreOffice-t ajánlom jelentkezőinknek, de a kívánt formátumhoz (odt) az OpenOffice is kiválóan alkalmas.

Utolsó érvként pedig a reciti.hu-ra, az MTA BTK ITI recenziós portáljára szeretnék hivatkozni, melynek bevett gyakorlata már az odt. formátumú recenziók bekérése (vö. Reciti közlemény). Oly annyira bevett, hogy a Libre hivatalos honlapja is megemlékezett erről.

Lássuk a LibreOffice érvelését:

Ahogy a nevéből is kitűnik, a LibreOffice a lehető legteljesebb mértékben nyílt irodai csomag:

• Nem kell aggódni a kereskedelmi licencek miatt.
• Nincsenek nyelvi korlátok - a szoftver magyarul is rendelkezésre áll.
• Minden jelentős számítógépes platformon elérhető.
• Az OASIS nyílt dokumentumszabványát használja (ODF).
• A szoftver teljes forráskódja elérhető az OSI által elismert szabad szoftveres licenc szerint (LGPL v3).
• A fejlesztési folyamat teljesen nyitott, a LibreOffice-nak nincs rejtegetnivalója.

A LibreOffice barátságos.

• A szoftver kinézete és használata ismerős lesz bárkinek, aki használt már irodai csomagot.
• Könnyű váltani a LibreOffice-ra – a szoftver olvassa a főbb versenytársak fájljait. 
• A LibreOffice-t barátságos önkéntesek serege támogatja, akik szívesen segítenek a kezdő és haladó felhasználók problémáinak megoldásában.

Forrás: https://hu.libreoffice.org/termekbemutato/

Letölthető: https://hu.libreoffice.org/letoeltes/

A szervezők közül legutolsóként Papp Sára Írisz mutatkozik be:

Jelenleg a Debreceni Egyetem magyar nyelv-és irodalom mesterszak, valamint angol-magyar bölcsészettudományi szakfordító képzés másodéves hallgatója vagyok. A szűkebb szakmai érdeklődésem 18. századi dél-német katolikus emblémákra, továbbá a 17. századi holland művészet reprezentációelméleti kérdéseire irányulnak.  A konferencia ideje alatt Göttingenben leszek cserediák, ezért csupán az esemény előkészítésében, a közösségi média építésében, valamint az utómunkálatokban fogok részt venni.

A Debreceni Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának frissen felvett hallgatója vagyok. Eddigi kutatásom egyrészt a 18. századi magyar nyelvű katolikus halotti prédikációk, másrészt a máriapócsi könnyező ikonok tisztelete szöveges reprezentációjának témakörében hozott eredményeket. Ezek megvalósulása eddig BA-s és MA-s szakdolgozat, OTDK dolgozat, publikációk és konferencia előadások formájában történt, melyet külföldi ösztöndíj is segített. A további kutatás során főként a halotti prédikációkkal szeretnék foglalkozni.

 Eddigi kutatómunkám alapján úgy tűnik, hogy a 18. század első évtizedeiben megjelent halotti prédikációkban (az elhunyt laudatiójában mint a hallgatóság meggyőzésére szolgáló érvelésben) fontossá váltak a következő kérdések. Egyrészt az, hogy vajon az elhunyt megtett-e mindent üdvössége elnyeréséért. Másrészt az, hogy az éppen temetett személy szerepelhet-e jó példaként a beszédet hallgatók/olvasók előtt.

A mintaadó jelleg viszont azt is jelenti, hogy a prédikáció mint argumentatív szöveg csupán elvárást, előírást közvetít: ezen keresztül nincs közvetlen hozzáférésünk a haldoklás tényleges vallásos gesztusaihoz. Egy teljes történeti antropológiai kutatás tárhatná fel ezek rendszerét a 18. századi egyháztörténet, Erdélyben különösen az 1730-as évek elejétől jellemző katolikus térnyerés kontextusában. A továbblépéshez szükségesnek tartom más források, például az ars moriendi-irodalomnak és az ezzel kapcsolatos szakirodalomnak, valamint a canonica visitatióknak, a végrendeleteknek és más levéltári dokumentumoknak a vizsgálatát. Így nemcsak a (főképpen halotti) prédikációk érvelését érthetjük meg jobban a közönség szempontjából, hanem alaposabban feltárhatjuk a haldoklás felekezetfüggő értelmezésének tágabb összefüggéseit a 18. század első felében.