Fiatalok Konferenciája

SZTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájában a kutatási területem a 18. századi piarista könyvtár- és olvasmánytörténet Magyarországon. Az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár, illetve a szamosújvári örmény könyvtár régi állományát kutatom, katalogizálom. Pázmány Péter kritikai kiadást készítek.

A Torday János ellen mondott Posonban löt praedikatio, Pazmany Peter altal: azon az napon, mellyen amaz tündér módra valtozandó alhatatlanságnak tüköre, Thordai Ianos Barát, harmadszor ki öltözöt az csuklyából: Pünkösd után XII. Vasárnap: Kis aszony havának 22. napján, M. DC. X. esztendöben Egy keresztyen hallgatótúl az eleven nyelv után, irásban foglaltatot, és az hívek eppületire szem eleiben ki bocsattatot kezdetű és "Musiponiba Nyomtattatott" prédikáció kutatása sok szempontból érdekes. A kiadás helye és kiadója is titkos, melyek a szöveg meggyőző erejét fokozták, a külső, független forrás bevonásával a tartalmát hitelesítik, erősítik. De vajon hány példányban jelent meg, pontosan kiknek és mit üzent? Hogyan juthatott el az olvasókhoz? Milyen hatása volt? A forma mennyire határozta meg a befogadást? Előadásom ezekre a kérdésekre keresi a választ.

P. S, Az előadás megtekinthető a videotoriumban erre a linkre kattintva.

Az ELTE BTK TDI Kora újkori magyar történelem doktori programjának hallgatója vagyok. Erdélyiként Erdély történetével foglalkozom. Korábban I. Rákóczi György udvari reprezentációját tanulmányoztam, jelenleg I. Apafi Mihály udvari elitjét vizsgálom, különös tekintettel a Bánffy-családra.

Emlékezet és emlékállítás. Bánffy Dénes portréja Cserei Mihály Históriájában

Bánffy Dénes (1630?–1674) vagyonával, kapcsolatrendszerével és befolyásával kitűnt az I. Apafi Mihály erdélyi fejedelmet körülvevő politikai elitből (Kolozsvár és Szamosújvár kapitánya, Doboka és Kolozs vármegye főispánja, a fejedelmi tanács tagja). A vizsgálat a Cserei Mihály Históriájában megjelenő Bánffy Dénes alakra fókuszál. Annak ellenére, hogy a szerző nem rendelkezett Bánffy Dénesről közvetlen adatokkal, az általa megrajzolt Bánffy portré máig meghatározó.

Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karának másodéves történelem - latin tanári mesterszakos hallgatója vagyok. Frangepán Ferenccel és az ő beszédével egy szócikk megírása kapcsán kerültem kapcsolatba. A beszéd főleg történeti szempontból kezdett el érdekelni.

Oratio Francisci Frangepani, 1541 

Egy török ellenes beszéd értelmezési lehetőségei 

Az 1541-es regensburgi birodalmi gyűlésen jelen volt Frangepán Ferenc kalocsai érsek, mint Habsburg Ferdinánd követe. Június 9-én egy török ellenes buzdító beszédet (Oratio Reverendissimi in Christo patris…) intézett a rendekhez, mellyel Buda megsegítésére akart pénzbeli és/vagy katonai segítséget szerezni. Frangepán beszéde az elhangzásakor még Buda német ostromának támogatására ösztönözte rendeket, azonban mire a nyomtatott példányok 1541 végén latin, német és olasz nyelven megjelentek, Buda török kézre került. A nyomtatott változat célja tehát inkább már az 1542-es visszafoglaló hadjárat előkészítése lehetett. A beszéd az 1590-es években ismét az érdeklődés középpontjába került és újra kiadták latin nyelven. Az előadás három fő kérdésre keresi a választ. Ki ellen szól valójában az eredeti Frangepán beszéd? Az időközben lezajló események hogyan befolyásolták a beszéd és a nyomtatott változat recepcióját? Hogyan képesek aktuális események aktuálissá tenni akár több évtizedes szövegeket is? 

P. S, Az előadás megtekinthető a videotoriumban erre a linkre kattintva.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem magyar és művészettörténet szakon, és ugyanott, az irodalomtudományi doktori iskolában végeztem a doktori képzést. Az Esterházy családhoz kapcsolódó halotti beszédekkel foglalkozom, és ezzel veszek részt a Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport munkájában is.

„Dicsöséget ada néki az ö Nemzetségében” 

– Esterházy genealógiák 

A családi identitás és a nemzeti identitás, illetve a kettő összefüggésének figyelemre méltó szöveges emlékei a halotti beszédek. Bár a 16–18. századi prédikációkban megjelenő történelemszemlélet, történetfilozófia és a nemzeti sorsszemlélet az elmúlt évtizedekben jó néhány publikáció tárgya, kevesek figyelmét keltette fel az egyes családok e beszédekben fellelhető önszemlélete, identitásának főbb elemei. Ha a temetési prédikációra olyan műként tekintünk, amelynek önálló szerzője egy, a rokonsághoz szorosan nem kapcsolódó személy, ezek a szövegek nem kapnak helyet az emlékirat-irodalomban. Azonban jelenlegi tudásunk szerint az elhunyt felett prédikáló pap az illető életútján túl ismerte a genealógiát is, előfordult, hogy a halott még életében rendelkezett a beszéd tartalmáról, és a pap mondanivalóját gyakran a hozzátartozók elvárásaihoz alakította, illetve a temetési beszédek a család költéségén jelentek meg nyomtatásban. Ezek szerint amellett, hogy a családi emlékezet egy külső személy által megjelenített formájáról beszélhetünk, nem megalapozatlanul számíthatunk az elhunyt és a rokonság nézőpontjára, illetve arra, hogy adott famíliákhoz kapcsolódó halotti beszédek olvasásakor a számukra fontos értékek, identitásképző elemek térnek vissza időről időre. Előadásomban az Esterházy család tagjai felett mondott temetési prédikációk genealógiára vonatkozó részeit vizsgálom, bemutatom a beszédek sajátos történelem interpretációját, a leggyakrabban visszatérő motívumokat, a család számára fontos értékek megjelenítésének szöveges lehetőségét, és arra keresem a választ, hogy az ezekben megjelenő identitás jegyei az Esterházyak sajátja vagy a nemesség korabeli jellemzője lehetett. 

P. S. Az előadás megtekinthető a videotoriumban erre a linkre kattintva.

Móritz Kinga-Éva (Kolozsvár, 1981) a Babes-Bolyai Tudományegyetem német szakán tanult, majd Interkulturális kapcsolatok mesterfokozatot szerzett és a BBTE Magyar Irodalomtudományi Intézetének Irodalom és társadalom mesterképzőjén is tanult. Jelenleg a BBTE doktori hallgatója. Kutatási témája: Humántudás-transzfer a modern korban - Körmöczi János példája.

Erdélyi unitáriusok Kant-recepciója Pákei Józsefnek Körmöczi Jánoshoz intézett 1794-1797-es levelei alapján

Pákei Józsefnek, a kolozsvári unitárius kollégium igazgatójának a fiatal akademizáns Körmöczi Jánoshoz intézett levelei az eddiginél árnyaltabb képet adnak az erdélyi unitáriusok Kant iránti érdeklődéséről.

Belföldi egyetemek hiányában a majdani püspök Bécsben, Pozsonyban, majd két híres protestáns akadémián Jénában és Göttingában kapcsolódik be az európai egyetemek intézményi és személyközi hálózatába.

Ebből az időből származó levelezéséből nemcsak a bizalmas tanár–diák viszonyba nyerhetünk betekintést, hanem a kolozsvári főiskolában folytatott bölcseleti oktatásba is. Megtudhatjuk, hogy az unitárius tanár milyen jellegű kézikönyveket szándékozott beszerezni támogatottja segítségével, valamint hogy mely kommentátorok alapján kívánta Kant tanait a különböző osztályokban bemutatni.

Bár az elemzés gerince a fent említett levelezés, olyan kéziratos források is helyet kapnak az érvelésben, mint Körmöczi János könyvbeszerzési naplója vagy a levelekhez kapcsolódó akadémiai jegyzetek.

A Debreceni Egyetem Irodalomtudományok Doktori Iskolájának másodéves PhD-hallgatója vagyok. Doktori témám: a 16-17. századi hazai protestáns neolatin költészet.

Pallas magyar ivadékainak tevékenysége Leonhardus Mokoschinus Ószövetség-átiratának paratextusai és más szövegek tükrében

A késő humanizmus idején az európai mintákhoz hasonlóan Magyarországon is létrejött egy újfajta nemesség, a ’nobilitas litteraria’, a 16-17. századi társadalom előjogokra törekvő értelmiségi rétege, amely jelentős klasszikus műveltséggel rendelkezett. Ezek az emberek öntudatuktól, büszkeségüktől, hírnév iránti vágyuktól, szorgalmuktól és irodalmi beállítottságuktól vezettetve mindent leírtak, ami saját magukra és társaikra vonatkozott. Az egymás közelében lakók tudós értelmiségi köröket alkottak, amelyek szorosan kapcsolódtak más, távolabbi körökhöz. Minden ilyen körnek megvolt az elismert vezetője, ők voltak a legnagyobb kapcsolattartók és levelezők.

Leonhardus Mokoschinus 1599-ben Wittenbergben adta közre Historiarum Veteris Testamenti Heroico Carmine Redditarum… című alkotását. A hexameteres Ószövetség-átirat a hazai protestáns neolatin költészet Poetica Evangelica irányzatában keletkezett, amely irányzatnak a felvidéki és erdélyi protestáns humanista körökben volt még néhány követője: Georgius Purkircher, Christianus Schesaeus, Casparus Piltzius, Georgius Ostermaier, Georg Henisch.

Mokoschinus munkájához többek között a hazai felvidéki protestáns humanista kör legkiválóbbjai írtak üdvözlőverseket: Martinus Mokoschinus, Lednensky Miklós, Johannes Bocatius, Georgius Mokoschinus, Stanislaus Mokoschinus, Szocsovinus Sándor, Malus Pál, Eszterházy Tamás, Brestorosky Szaniszló. Aegidius Hunnius és Severinus Schultetus előszóval látták el Mokoschinus alkotását, a szerző pedig művét Illésházi István, trencséni és liptói főispánnak ajánlotta. Előadásomban a paratextusok azon részeire koncentrálok, amelyek jól illusztrálják e csoportosulás kiterjedt hazai és külföldi kapcsolatrendszerét. Megállapításaimat egyéb a kör tevékenységéhez fűződő szövegekkel is erősítem.

P. S. Az előadás megtekinthető a videotoriumban erre a linkre kattintva.

Jelenleg az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola Magyar és Európai Reneszánsz programjának elsőéves hallgatója vagyok, mesterképzésemet ugyanitt végeztem Reneszánsz tanulmányok szakon. Doktori témám a korai irodalmi csoportok vizsgálata, kialakulásuk kezdeteinek feltárása. Mesterszakos szakdolgozatomban ezen 15-16. századi társaságok megközelítésmódjainak lehetőségeivel foglalkoztam; illetve alapszakos dolgozatom témájául Telegdi Kata verses levele és a reneszánsz női műveltség szolgált.

Irodalmi körök, írótársaságok a reneszánszban

 A magyar irodalomtörténet-írás narratívája erősen kapcsolódik az irodalmi csoportok történetéhez – modern magyar irodalmi élet kialakulását is ezeknek a csoportoknak a 18. századi kialakulásához köti a szakirodalom. A tudatos irodalmi élet működtetésének igénye azonban már jóval előbb, a 15. században megnyilvánult Magyarországon. Célom annak vizsgálata, hogy a már feltárt író és költőtársaságok létmódja és működési mintázata miként valósult meg. Hipotézisem szerint ezek a csoportok bár alapvetően a szerzetesrendek és vallási közösségek „textual communities” fogalmának megfelelően működtek, de alapvető változás, hogy tudatos irodalmi tevékenységre törekedtek. Olyan közösségeket hoztak létre, amelyek szándékoltan az adott társadalmi szerepeiken túl (nem azokkal ellentétben, de azok mellett) egy új identitás lehetőségét jelentették: a résztvevők nem egyházi és nem hivatali minőségükben szerepelhettek, hanem valamely irodalmi vagy tudós működést végző egyénként. Dolgozatom fő kérdése tehát az, hogy a vizsgált korai irodalmi csoportok tagjai műveik által miként és milyen közösséget képeztek maguknak. Ennek megismerésével kirajzolódik egy az újfajta, magukat irodalmi munkát végző, heterogén és egymás felé gyenge kapcsolatokon keresztül nyitott csoportok által létrejött  hálózat, amely a korban az irodalmi élet működésének modelljét mutatja.

P. S. Az előadás megtekinthető a videotoriumban erre a linkre kattintva.

Az ELTE BTK IDI barokk programjának hallgatója vagyok, a 17. századi magyar költészet rendszerszerűségei érdekelnek. Az OSZK-ban önkéntesként digitális filológiával foglalkozom.

Verskötetek hordozóik tükrében (Wathaytól Koháryig)

A 17. századi magyar költészet kötetkompozíciós termése mennyiségileg, s így hordozóik jellemzőire nézve áttekinthető. De mit tekinthetünk kötetnek, s milyen kritériumok alapján? Előadásom a korszak versköteteinek vázlatos áttekintését kívánja adni a hordozók szempontjából: kéziratos vagy nyomtatott szerkesztmény-e a verskötet, szerzői vagy szerkesztői a kompozíció, s milyen gráfia, tipográfia kölcsönöz megkomponáltságot a köteteknek?

P. S. Az előadás megtekinthető a videotoriumban erre a linkre kattintva.

Etlinger Mihály a PTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, Pécsett él.

Szatmári Áron: A PTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának első éves hallgatója vagyok, valamint a Kerényi Károly Szakkollégium tagja. Kutatási területem a 16. századi protestáns gyülekezeti énekköltészet, valamint részt veszek az RPHA 17 textológiai csoportjának munkájában.

Bogáti-parafrázisok és reinkarnáció - Keletkezéstörténet, felekezetiség, hagyományozódás

Az előadás középpontjában egy esettanulmány áll: Bogáti Fazakas Miklós Psalteriumának teljes szöveghagyományát elemezzük abból a szempontból, hogy milyen viszonyban állnak egymással az egyes források, miben tér el az egyes szövegek működése a különböző kéziratokban és nyomtatványokban, és mi okozza ezeket az eltéréseket.

Azt kívánjuk felmutatni, hogy az egyes költemények egyes forrásokban lévő szövegei milyen feltételek mellett jöttek létre. Arra az aktusra vagyunk kíváncsiak, amikor az adott másoló vagy nyomdász létrehozza szövegét. Itt nem elég a szövegek eltéréseit nézni, hiszen nem csak a szándékos és szándéktalan változtatás árulkodik arról, hogy az adott szöveg miért éppen úgy jött létre, ahogy, és nem máshogy: ugyanilyen fontos felismerni a szándékos és szándéktalan reprodukálás (tehát változatlanul lemásolás) eseteit is.

Az elemzés célja, hogy az adott korpuszra nézve releváns szövegfogalmakat mutasson be, tehát hogy megérthessük azt, az adott források változatait milyen különböző módokon olvashatták a korabeli befogadók, ezek a módozatok hogyan változhattak idővel, és milyen értelmezéseket hozhattak létre. Az elemzésben nagy hangsúlyt kapnak a szerzőre, Bogátira vonatkozó paratextuális jegyek, valamint azok az utalások, amik a szerző életrajzához kötnek egy-egy szöveget. Fontos kérdés, hogy a hagyományozódás során ezek hogyan kopnak le, alakulnak át, és mi marad meg belőlük.

P. S. Az előadás megtekinthető a videotoriumban erre a linkre kattintva.

Alapszakos végzős vagyok a Pécsi Tudományegyetemen. Idén lettem tagja a Kerényi Károly Szakkollégiumnak. A szakterületem a régi magyar irodalom. Leginkább a 16.-17. századi vallásos líra, Balassi Bálint és Rimay János költészete érdekel. Már elsős korom óta részt veszek az ELTE-SZTE-PTE összefogásában az RPHA17 projektben, melynek célja a 17. századi régi magyar versek adatbázisának létrehozása. A kutatási témám a Végtelen irgalmú incipittel jelölt zsoltárparafrázis szerzőségi kérdésének és hagyományozódásának vizsgálata, mellyel a tavalyi OTDK-n is szerepeltem.

Az LI. zsoltár világi és vallásos szöveghordozókban való megjelenése

Előadásom témája a Végtelen irgalmú… incipittel jelölt zsoltárfordítás. A 17. század során számtalan különböző szöveghordozóban felbukkanó szöveg azért létfontosságú, mert egyrészt variánsai által nem csak lehetővé teszi a hagyományozódás kiterjedtségének vizsgálatát, hanem talán a legjobb példa a régi magyar irodalomban fennmaradó források öröklődésének egyediségére. Ugyanis sem eredete, sem a változatok közti kapcsolatok nem tisztázottak. A psalmus útjának feltérképezése világi és vallásos hordozók érintkezését egyaránt illusztrálja, hiszen egyrészt a zsoltár megjelenik Rimay Epicédiumában, másrészt a gyászversgyűjtemény a zsoltár által öröklődik az Istenes énekekben.

A parafrázis szerzőségi kérdése segít eldönteni a szöveg felekezeti hovatartozását, mely által végigvezethető, hogyan hatottak egymásra a két különböző, katolikus és protestáns hagyományból származó variánsok. A kérdés abban is segít, hogy jelen helyzetben a világi vagy a vallásos líra szivárgott-e be a másik territóriumába. Az eltérő szövegváltozatok tanulmányozásával a Végtelen irgalmú… teljesebb genealógiáját, a szövegkapcsolatok feltárásával az önálló és rész-egész hagyományozódás problematikáját igyekszem bemutatni.

P. S. Az előadás megtekinthető a videotoriumban erre a linkre kattintva.