Fiatalok Konferenciája

Petrovity Ádám vagyok, az Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Klasszika-filológia és Neolatin Tanszékének másodéves hallgatója, ókori nyelvek és kultúrák alapszakon. A 2022-es tanévtől vettem fel a Tanszék által kínált neolatin minor szakot. Horvát és latin nyelvtudásomra való tekintettel témavezetőm, Kasza Péter kezdetnek két dalmát humanista, Tranquillus Andronicus és Verancsics Antal levelezését ajánlotta témaként, mely FiKon-előadásom tárgyát is képezi majd. A kutatási tervemmel, elnyertem egy 5 hónapos ÚNKP ösztöndíjat, 2023 tavaszán pedig egy Erasmus+ részképzés keretében a zadari egyetemen bővítem tudásomat.

Történetírók levelezése: Tranquillus Andronicus és Verancsics Antal levélváltása

A történetírás két kiemelkedően fontos képviselője Tranquillus Andronicus és Verancsics Antal, kiknek életéről külön-külön több tanulmány is született, ám igen keveset tudunk kettőjük személyes viszonyáról, eszmecseréikről, melyeket privát leveleik rejtenek. Verancsics leveleit 1860 és 1875 közt adta ki Pesten Szalay László és Wenzel Gusztáv. Ezen kötetek tartalmazzák az írt és a kapott iratokat egyaránt, melyek időbelileg 1538 és 1573 közt íródtak. A levelek időrendi sorrendben vannak, nincsenek szisztematikusan gyűjtve feladó, illetve címzett szerint. Talán ezzel is magyarázható, hogy a két humanista kapcsolatát eddig nem vizsgálta a szakirodalom. Frissen elnyert ÚNKP-ösztöndíjas kutatásaim alapcélkitűzése éppen ezért az, hogy feldolgozzam a tematikusan igen sokszínű, évtizedes időtávot átfogó levelezést. A kutatás során választ keresek arra, miképpen reflektáltak a levélírók a 16. századi Magyarország válságjelenségeire (török hódítás, felekezeti küzdelmek, polgárháború stb.) és milyen egyéni stratégiákat dolgoztak ki akár saját életüket is döntően befolyásoló problémák kezelésére. Előadásomban szeretnék számot adni a kutatás aktuális állapotáról.

Változatok a 14. századi apuliai krízisre: vádnarratívák a nőkről

A nőket gyakran mutatják be az irodalmi és a történelmi források bűnbakként, egy kataklizma elindítóiként. Ez nem volt máshogy a 14. századi Nápolyi Királyságban sem, melynek összetett válságát a kortárs szerzők azzal hozták összefüggésbe, hogy nők kezébe került az ország kormányzása. A nők megítélése ezekben a szövegekben éles kontrasztokkal bír, egyrészt megjelennek a kegyes, jámbor asszonyok, akik a 14. századra egyre elterjedtebbé vált laikus áhítat gyakorlásában élen jártak, bőkezű adományokat nyújtottak az egyháznak, s zarándoklatokon vettek részt. Másrészt a féktelen tobzódás, ravasz cselszövések alanyai is a nők voltak, akik erénytelen életet folytattak, s kicsapongásaik révén másokat is példájuk követésére ösztönöztek. A Trecento tollforgatói a nápolyi válságot a meghalt király kijelölt utóda, Nápolyi Johanna uralkodásában vélték felfedezni, aki számukra a romlottság megtestesítőjének bizonyult. Ezen szerzők szemében Johanna szentségtelenebb volt a rossz női szellemnél, Jezabelnél is, s a gyilkos Médeiánál is kegyetlenebbnek imponált, amikor vádjaik szerint a férjgyilkosság eszközéhez folyamodott. Közvetlen női mintái, akik a szerzők szerint befolyással voltak nőként való viselkedésére, ugyancsak a féktelen bujaság képviselői voltak: ők testükkel és ármánykodásukkal mételyezték a Királyságot, s nem riadtak vissza a kegyetlen gyilkosságoktól sem. Ezt a bűnbak-elképzelést – amelyet a városok krónikaírói, a köznép egy része és a Johannával rivalizáló férfi családtagok is terjesztettek – , átvették azok a szerzetesek is, akik Arnau de Vilanova és Gioacchino da Fiore apokaliptikus szövegeit látták el magyarázó jegyzetekkel, s koruk kríziseit (a ferencesek közötti vitákat és széthúzást, a polgárviszályokat, a dél-itáliai dinasztikus háborút, az éhínséget és a száműzetésbe vonuló nincstelenek tömegét) a Johanna trónra léptével kezdődő rossz női hatalmaskodás térnyerésével interpretálták. Az előadás abból a hipotézisből indul ki, miszerint a Királyság válsága egy olyan kataklizma volt a kortársak számára, amelyre saját „kulturális modelljeik” révén igyekeztek választ adni. A bűnbak-képzés alkotóelemei különböző fragmentumokból épültek fel, s leginkább a köztes kultúrát képviselő szerzők műveibe kerültek be, akik a népi és az elit kultúrából egyaránt válogattak. Ennek megfelelően a szövegelemzés arra irányul, hogy feltárja a források szókészletét, s elkülönítse a válságra adott magyarázatok különböző variánsait a latin és népnyelvű szövegekben. A konstrukciók olvasatában kiemelt helyet foglal el a szerzők által rögzített tapasztalatok és élmények történeti antropológiai szempontú elemzése, ebbe beletartoznak mindazok a megfigyelések, amelyeket a szerzők maguk is átéltek, vagy külső megfigyelőként észleltek, esetleg másoktól hallottak.

Rácz K. Bence vagyok az ELTE BTK ötödéves történelem-angol osztatlan tanárszakos hallgatója. Érdeklődésem középpontjában a késő-középkori és kora újkori kultúrtörténet és társadalomtörténet kérdései állnak. Ezen belül kutatásaim a korszakban létrejövő egyik legnépszerűbb bűnbakra, a boszorkány szerepére, illetve a boszorkányüldözés történetére irányulnak.

A boszorkányper mint konfliktuskezelés: Hétköznapi konfliktusok a kora újkori Zala vármegyében

Egy-egy boszorkányper dokumentumainak előkerülése lehetőségként szolgál arra, hogy a kutató az adott közösség mentalitásába, normarendszerébe nyerjen bepillantást. Egy még jelenleg folyó kutatás eddigi eredményeit kívánom ismertetni, amely során a 18. századi hármasszéki közösség mentalitását vizsgálom Benkő Anna boszorkányperén keresztül. Kutatásom céljai: 1) a tanúvallomások alapján feltérképezzem a hármasszéki vármegyében megjelenő boszorkányképzet jellemzőit és ezen keresztül betekintést nyerjek a közösség mentalitásába, valamint normarendszerének működésébe. 2) Továbbá az eset történeti kontextusba való helyezésével feltárom azokat a mechanizmusokat, amelyek során a megtűrt szokás tiltott és tilos szokássá változott. 3) Valamint vizsgálom, hogy a különböző jogi paradigmaváltások hogyan befolyásolhatják egy közösség mentális univerzumát. 4) Kutatásom céljai közé tartozik annak vizsgálata is, hogy a boszorkányüldözések hogyan illeszthetők bele a morális pánik elméleti keretébe, valamint a közösség mentális mechanizmusainak a vizsgálata egy krízishelyzet (gazdasági, természeti stb.) kapcsán. Az általam vizsgált peranyag abba a történeti korszakba esik, mikor a felvilágosodás eszméi megjelennek a különböző gondolkodók, jogtudósok munkáiban és ezeknek hatására megkezdődik a joggyakorlat átalakítása, valamint a Magyar Királyság területén az egyház és az állam fellép a különböző népszokások és babonák ellen. Munkám során történeti néprajzi, történeti antropológiai, történeti pszichológiai és történettudományi szempontokat érvényesítek. Előadásom egy jelenleg elkészült tanulmányról fog szólni, ami egy nagyobb kutatás eddigi részeredményeinek is tekinthető. Kitérek azokra a jogi változásokra, aminek mentén a boszorkányüldözések fellazultak, röviden összefoglalom és bemutatom Benkő Anna különböző perének és levelezésének a sarokpontjait, majd kitérek a tanúvallomások értelmezési lehetőségére, amely során a közösség mentalitása vizsgálható. Érdekes kérdésként kitérek arra, hogy a boszorkányság mennyire tekinthető „fiktív” közösségnek. Előadásom fókuszpontjában az a kérdés áll, hogy egy közösség milyen mechanizmusok során képes kialakítani, formálni a boszorkányságról alkotott képet.

A Debreceni Egyetem másodéves történelem BA szakos hallgatója vagyok. Érdeklődési, kutatási területeim közé tartozik a történeti antropológia, történeti néprajz, történeti pszichológia és a mentalitástörténet.

Mentalitástörténeti vizsgálódások egy 18. századi boszorkányper alapján

Egy-egy boszorkányper dokumentumainak előkerülése lehetőségként szolgál arra, hogy a kutató az adott közösség mentalitásába, normarendszerébe nyerjen bepillantást. Egy még jelenleg folyó kutatás eddigi eredményeit kívánom ismertetni, amely során a 18. századi hármasszéki közösség mentalitását vizsgálom Benkő Anna boszorkányperén keresztül. Kutatásom céljai: 1) a tanúvallomások alapján feltérképezzem a hármasszéki vármegyében megjelenő boszorkányképzet jellemzőit és ezen keresztül betekintést nyerjek a közösség mentalitásába, valamint normarendszerének működésébe. 2) Továbbá az eset történeti kontextusba való helyezésével feltárom azokat a mechanizmusokat, amelyek során a megtűrt szokás tiltott és tilos szokássá változott. 3) Valamint vizsgálom, hogy a különböző jogi paradigmaváltások hogyan befolyásolhatják egy közösség mentális univerzumát. 4) Kutatásom céljai közé tartozik annak vizsgálata is, hogy a boszorkányüldözések hogyan illeszthetők bele a morális pánik elméleti keretébe, valamint a közösség mentális mechanizmusainak a vizsgálata egy krízishelyzet (gazdasági, természeti stb.) kapcsán. Az általam vizsgált peranyag abba a történeti korszakba esik, mikor a felvilágosodás eszméi megjelennek a különböző gondolkodók, jogtudósok munkáiban és ezeknek hatására megkezdődik a joggyakorlat átalakítása, valamint a Magyar Királyság területén az egyház és az állam fellép a különböző népszokások és babonák ellen. Munkám során történeti néprajzi, történeti antropológiai, történeti pszichológiai és történettudományi szempontokat érvényesítek. Előadásom egy jelenleg elkészült tanulmányról fog szólni, ami egy nagyobb kutatás eddigi részeredményeinek is tekinthető. Kitérek azokra a jogi változásokra, aminek mentén a boszorkányüldözések fellazultak, röviden összefoglalom és bemutatom Benkő Anna különböző perének és levelezésének a sarokpontjait, majd kitérek a tanúvallomások értelmezési lehetőségére, amely során a közösség mentalitása vizsgálható. Érdekes kérdésként kitérek arra, hogy a boszorkányság mennyire tekinthető „fiktív” közösségnek. Előadásom fókuszpontjában az a kérdés áll, hogy egy közösség milyen mechanizmusok során képes kialakítani, formálni a boszorkányságról alkotott képet.

Szoboszlai Pap István kolerjárvány idején írt szövegei

A kolerajárványokról szóló kutatások új lendületet vettek a 2020-as koronavírus alatt. A közérdeklődés hirtelen a már meglévő járványokkal kapcsolatos tudományos eredmények, kutatások felé fordult, ugyanakkor számos új eredményt is inspirált ez az újkeletű kíváncsiság. Jelen kutatás az 1831-es kolerajárvánnyal foglalkozik, ezen belül is a református egyház által kiadott néhány szöveggel. Szoboszlai Pap István református lelkész, ekkor a tiszántúli egyházkerület aljegyzője volt. A dolgozat szűkebb értelemben vett témája a járvány alatt Szoboszlai Pap által Debrecenben kiadott és elmondott szövegek. Egy eddig szinte ismeretlen nyomtatványt adtak kiújra 2020-ban, mely a kolerajárvány alatt íródott. Eddig is elérhetőek voltak több példányban a szövegek a debreceni könyvtárakban, de az új kiadás, a szövegek régies helyesírásának átírása a maihoz hasonló változatra mind azt szolgálja, hogy ez az értékes kulturális örökségdarab fennmaradjon. Mindemellett ezáltal újra bekerült abba a most felgyorsult körforgásba, amelyben a járványok alatt született alkotások új szólamokkal gazdagítják a történeti tudományok eddigi felfedezéseit. Munkám során filológiai, szövegfeltáró, szövegtörténeti vizsgálatokat végeztem, melyek során imákkal, prédikációkkal, elmélkedésekkel foglalkoztam. Az ezek által feltárt összefüggéseket művelődéstörténeti összefüggésben helyeztem el. A dolgozatom által kitűzött cél az, hogy ezeket az újra kiadott szövegeket elemezzem szoros szövegelemzéssel és kontextualizáló olvasattal is. Elsősorban szövegalapú elemzést valósítottam meg. Ehhez felhasználtam a modern kiadást, de az eredeti 1831-es különböző nyomtatványokat is.

Gráfel Eszter vagyok, a Debreceni Egyetem hallgatója, magyar–német szakon most kezdtem a harmadik évet. Érdeklődésem nagyrészt a nyelvek, illetve az irodalom és más kreatív dolgok felé irányul, ezen kívül szeretek kielemezni, illetve megfejteni különböző rejtvényeket, illetve irodalmi vagy művészeti alkotásokat is. Így ehhez, mondhatni, szorosan kapcsolódik jelenlegi kutatási területem is.

Madách Gáspár elmélkedése a paráznaságról

Az ember alapvetően társadalomban él és ennek a létformának minden egyes korszakban megvannak a maga nehézségei. A kora újkorban az etikai kérdések jóval nagyobb súllyal estek latba, mint napjainkban. Ha például egy olyan kődarab, mint a paráznaság, belekerült az egyébként jól olajozott erkölcsi gépezetbe és azt meghibásította, az így kialakult társadalmi krízis a korszak gondolkodóinak egész hadát késztette eszmefuttatásra. Madách Gáspár (1590 k. – 1647) paráznaságról szóló elmélkedésében rámutat arra, hogy a 17. századi Magyarországon milyen égető társadalmi problémaként merült fel a szemérmetlenség. A klasszikus intertextusokkal gazdagon átszőtt textusból az is kiderül, hogy miként reprezentálódott ez az erkölcsi témakör az antikvitás irodalmában és a Bibliában, azaz hogy például Arisztotelész, Ovidius, Seneca, Szent Pál vagy az olyan ókeresztény írók, mint Aranyszájú Szent János hogyan próbálták óva inteni koruknak emberét a kicsapongó, buja életmódtól. Az előadásomban arra vállalkozok, hogy Madách paráznaságról szóló prózai munkája és annak allúziói mentén egy összetett képet rajzoljak erről a korszakokon átívelő etikai problémáról és az általa okozott társadalmi válsághelyzetről. Továbbá arról is lesz szó, hogy a Madáchnak tulajdonított lírai és prózai szövegek, köztük a bujaságot ostorozó költemények illetve a pestisről és a paráznaságról szóló értekezések is, egy ideig unokafivére, Rimay János neve alatt hagyományozódtak, így már a szerzői korpusz beazonosítása, körülhatárolása sem volt éppen zökkenőmentes. Joggal mondhatjuk tehát, hogy Madách Gáspár életműve mind módszertanilag, mind tematikailag kiváló terepéül szolgálhat a krízisek és nehézségek tanulmányozásának.