Jármi Bence vagyok, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának, Filozófia Mester szakos hallgatója. Másodéves, végzős hallgatóként a szakdolgozatom témája a német idealizmus Immanuel Kant és Georg Wilhelm Friedrich Hegel közötti időszaka. Kutatásom során leginkább az Immanuel Kant kritikai filozófiájában megjelenő „reflexió” fogalommal, illetőleg Kant által szegmentáltan kidolgozott történetfilozófia koncepciójával foglalkoztam. Leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy a Kant filozófiájában jelen levő történetiség hogyan válik metafizikai koncepcióvá, és hogy ennek milyen következményei vannak a német idealizmus Kant és Hegel közötti időszakára nézve. Mindez tágabb értelemben véve azért jelentős, mert a történelem szerepe, különösen Hegelnél metafizikai fordulatot vesz. Szemben a Kantnál betöltött mellékes, antropológiai, és teleológiai szerepével; Hegelnél a történelem a Szellem fejlődésének meghatározó strukturális elemévé válik. Ezen kívül érdeklődési területeim közé tartozik Spinoza és Leibniz filozófiája és hatásuk a német idealizmus egészére. Továbbá foglalkoztat Hegel és Lukács György filozófiatörténeti jelentősége a Marxizmusra tett hatásuk szempontjából. Leendő doktori kutatásom egyik általános célkitűzése lesz a társadalom, a politika és a filozófia viszonyának akkurátus feltérképezése és megértése.
A szabadság problémája a panteizmus-vitában: Adalékok Jacobi Spinoza-könyvének filozófiatörténeti jelentőségéhez
1785-ben jelent meg Friedrich Heinrich Jacobi Spinoza-könyvként ismert műve (Über die Lehre des Spinoza in Briefen an den Herrn Moses Mendelssohn). A szöveg később alapjául szolgál a kor német társadalmában széleskörűvé váló panteizmus-vitának. A Spinoza tanításait tematizáló diskurzus három fő alakja között (Jacobi, Lessing és Mendelssohn), a kialakuló polémia fő okát a Spinoza filozófiájával való szembefordulás, illetőleg a vallás és a filozófia viszo-nyának újra definiálása motiválja. Előadásomban a Spinoza-könyv szövegét elemezve azt fogom bemutatni, hogy a Jacobi által választott filozófiai beszédmód, a történet levélformában való közlése, a Lessinggel folytatott párbeszéd; továbbá az ez alapján rekonstruálható konfliktus Jacobi és Mendelssohn között, mennyiben tekinthető tradicionális filozófiai dialógusnak. Előadásomban arra is keresem a választ, hogy Jacobi interpretációjában hogyan helyezhető el Spinoza az ateizmus modern kori történetében. Elemzésem alapját a Jacobi által is idézett spinozai „szabadság” fogalom képezi. Az előadás első felében az elemzett mű strukturális felépítését figyelembe véve, röviden bemutatom a fent említett három filozófus koncepciójának spinozai aspektusait. Különös tekintettel arra, hogy a vizsgált korszak Kanthoz kötődő recepciójában miként helyezhető el az éppen kialakuló panteizmus-vita. Az előadás második felében a szabadság filozófiai problémájának részletes taglalásán keresztül a Spinozától való vélt elfordulás fenntarthatóságát vizsgálom meg. A készülő tanulmányom kulcskérdése tehát arra vonatkozik majd, hogy mennyiben lehetséges elfordulni a spinozai koncepciótól, amennyiben fenn kívánjuk tartani a filozófia spekulatív jellegét, mely a német idealizmus későbbi évtizedeiben már a filozófiai gondolkodás meghatározó sajátossága.
