Fiatalok Konferenciája

ELTE TDI, Művelődéstörténet program, harmadév. Kapcsolat: kovacs.dori93@gmail.com

Kovács Dóra vagyok, az ELTE TDI Művelődéstörténet Doktori Programjának harmadéves doktorandusza. Disszertációm témája ecsedi Báthory István országbíró (1555-1605) udvara, földesúri famíliája. Az utóbbi időben a kutatásaim fókuszába a Báthory-famíliába tartozó köznemesek életpályája és kapcsolati hálója került.

Állandóság és változás az ecsedi Báthory-famíliában a 16–17. század fordulóján

Báthory István (1555–1605) országbíró, kálvinista főúr, Somogy, Szabolcs és Szatmár vármegyék főispánja a 16. század utolsó harmadában virágzó udvart alakított ki Ecsed központtal. Tekintélyét többek közt kiterjedt szervitori köre alapozta meg. Ez a szervitori kör olyan társadalmi bázist biztosított a Báthoryak számára, amelyre támaszkodva befolyásuk nemcsak regionális, de országos szinten is érvényesült.

A Báthory-família struktúráját évtizedeken át visszatérő jellegzetességek határozzák meg. A Felső-Tisza-vidéki nemesség több családja is generációkon át vállalt szolgálatot a Báthoryak udvarában. Ugyanez a tendencia fordítottan is érvényesült, azaz számos olyan szervitort találunk az ecsedi udvarban, akik egymás után több Báthory urat is szolgáltak. Ennek megfelelően Báthory István több hűséges szervitorát is nagybátyjától, Báthory Miklós országbírótól örökölte, 1605 után, a Báthoryak ecsedi ágának kihalásával pedig a család szervitorai a szomszédos és örökösként fellépő udvarokba, így többek közt Báthory Gábor famíliájába épültek be.

A Báthory-udvarban vállalt szolgálat jellegét meghatározta, hogy sok esetben a szervitorok nem egyértelműen körülírható pozíciókat vállaltak, egy személy egyszerre láthatott el katonai és gazdasági, vagy igazgatási és reprezentációs feladatokat. Hasonlóképpen visszatérő motívum a Báthory-szervitorok megjelenése a vármegyei hivatalokban a törvényszéki esküdtektől egészen alispáni szintig.

A Báthory-famíliát a korszakokon átívelő társadalmi jellegzetességeken kívül leginkább a főurak személyes preferenciái határozták meg. Báthory István missziliseiben és végrendeletében is igyekezett segíteni és oltalmazni, örökösei figyelmébe ajánlani legkedvesebb embereit, akik a 16. század végi Szabolcs és Szatmár vármegyékben a kálvinista köznemesi elit meghatározó személyiségei voltak.

A konferencia programja megtekinthető itt.

ELTE TDI, Ókortörténeti Doktori Program, harmadév. Kapcsolat: refioszkod@gmail.com

Réfi Oszkó Dániel vagyok, történész, az ELTE BTK Ókortörténeti Doktori Programjának harmadéves doktorandusza. Kutatási területem a kései antikvitás tárgyi kultúrája, azon belül többek között a hatalom reprezentációjának képi és tárgyi eszközei; valamint a Notitia Dignitatum mint a császárkultusz forrása.

Monogramma Christi és Signum Manus: A későantik uralkodói hatalom képi jelvényeinek továbbélése a koraközépkorban

Habár az utóbbi évek, évtizedek során már sokaknak sikerült cáfolniuk az antikvitás világától kulturális értelemben (is) erőszakkal elszakított „sötét középkor” idejétmúlt tudományos paradigmáját, még mindig szép számmal találunk nyitott kérdéseket: például, hogy vajon melyek azok a motívumok és gyakorlatok, amelyek fennmaradtak; illetve milyen formában éltek ezek tovább a koraközépkori Európában?

Az egyik terület, amely számos elemében kötődik szoros szálakkal a késő ókor világához, az az uralom, az uralkodói hatalom: különösen annak képi megjelenítése, szimbolikája és hatalmi jelvényeinek vizuális nyelvezete. A császári legitimáció alátámasztásának eszközei, közöttük az isteni kiválasztottság toposzával – melynek különböző megnyilvánulási formái már jóval a kereszténység térhódítása előtt meghatározók voltak az idoneitás szempontjából –; valamint azok a képi, tárgyi formában is megjelenő szimbólumok (például a glóbusz, korona/diadém, lándzsa), amelyeket még napjainkban is a királyi jelvények között tartunk számon, mind visszavezethetők a (kései) antikvitás korszakába.

Előadásomban arra keresem a választ, vajon minek köszönhető, hogy egyes uralmi jelvények fennmaradtak, mások azonban fokozatosan kikoptak a használatból, és eltűntek? Melyek azok a szimbólumok és képi eszközök, amelyek a legtartósabban voltak képesek megőrizni fontosságukat; és jelentésük mennyit módosult, fejlődött az évszázadok folyamán? Mi kellett hozzá, hogy népszerűségüket változó – időnként gyökeresen más – kulturális közegben is megtarthassák? Kutatásom különös hangsúlyt fektet a Krisztus-monogram és az uralkodói kézjel evolúciójának és lehetséges kapcsolatainak feltérképezésére; valamint az érméken megjelenő uralmi jelvények bemutatására. Mindehhez az irodalmi szövegeken és államigazgatási dokumentumokon túl a régészet és a művészettörténet forrásait is segítségül hívom, hogy a lehető legátfogóbb képet nyújthassam erről az érdekfeszítő és idehaza – jelentőségéhez mérten – még messze nem elég népszerű témáról.

A konferencia programja megtekinthető itt.

DE, Irodalomtudományi Doktori Iskola, doktorjelölt. Kapcsolat: otiliabalog@gmail.com

A Debreceni Egyetem Irodalomtudományok Doktori Iskola doktorjelölt hallgatója, valamit gimnáziumi tanár vagyok. Kutatási területem a magyar felvilágosodás irodalma, különös tekintettel a női alkotók szereplehetőségeire, szövegeik kulturális beágyazottságára, valamint az (ön)reprezentációra. Készülő disszertációmban többek között Molnár Borbála (1760–1825) és Újfalvy Krisztina (1761–1818) közös kötetével (Barátsági vetélkedés..., Kolozsvár, 1804.), Fábián Julianna (1766–1810) és Gvadányi József (1725–1801) munkájával (Verses levelezés..., Pozsony, 1798), valamint Vályi Klára (1750–1820) alakjával foglalkozom. Érdekel, hogyan függ(ött) össze a kanonizáció folyamata azzal, hogy a szerző az elitirodalom vagy a közköltészet képviselője.

Molnár Borbála életének tükre

Készülő disszertációm centrumában a 18–19. század magyar nyelven alkotó nőírói állnak, akik közül Molnár Borbála (1760–1825) szokatlan módon több kötetet is publikált élete során. Tervezett előadásomban ezek egyikével, a Molnár Borbála Munkáji (első kiadás 1793, második kiadás 1794) cíművel, ennek is Második Darabjával (teljes címén: Molnár Borbála Munkáji Második Darabja melly készült 1792-dik Esztendöben Sátor-Alja Új- helyben, mellyben béfoglaltatik az ő Életének Igaz Tüköre) foglalkoznék.

Kettős céllal fordulok a szöveg felé: egyrészt az foglalkoztat, hogy a Molnár által fogalmazott önéletrajz hogyan viszonyul a róla írott önéletrajzokhoz, leginkább a Szinnyei József (1830–1913) nevével fémjelzett Magyar írók élete és munkái (1891–1914) című életrajzi lexikonban megjelent leíráshoz. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy a később keletkezett Molnárról szóló szakirodalom mennyire hiteles az önéletrajz tükrében, kiegészíti-e azt, vagy ugyanazokat az adatokat tartalmazza, hasznosítja újra.

A másik elemzési szempontom arra vonatkozik, hogy Molnár hogyan használja fel, hogyan használja újra kora gondolkodásának meghatározó elemeit: a (görög) mitológiát, illetve a (barokk) vallásosságot. Az előbbi tekintetében Büblisz alakjára térek ki leginkább, akit önéletírásában több alkalommal említ Molnár Borbála. A vallásossággal kapcsolatban azt hangsúlyoznám, hogyan és milyen mértékben volt meghatározó a költőnő számára. Mindeközben kitérek a szöveg műfaji besorolásának kérdésére.

A konferencia programja megtekinthető itt.

SZTE IDI, Régi magyar irodalom, harmadév. Kapcsolat: erdodi.alexandra.anita@gmail.com

Erdődi Alexandra Anita vagyok. Az SZTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának Régi magyar irodalom alprogramján vagyok harmadéves PhD-hallgató. Kutatási területem Körmöczi Jánoshoz és az egyik fordításához a Johann Christoph von Woellner és Johann Friedrich Ernst Albrecht Fürstbürger Phosphorus oder die Allerweltpfaffenharlekinade (Phosphorus polgárfejedelem avagy a világ minden papjai bolondsága) című szövegéhez kapcsolódik.

Túlélhet egy téma évszázadokat? – A holdutazások alakulása, fejlődése 1608 és 1795 között

A címben feltett kérdésre egyértelműen igen a válasz, hiszen a mai sci-fi gyökere azokhoz a holdutazásokhoz vezethetők vissza, melyek a vizsgált időpontban keletkeztek. Sőt a kezdetet Lukianosz Igaz történetek című műve jelenti, melyben egy rövid holdbéli utazás leírása található. Előadásomban a hangsúlyt a kora újkor és a felvilágosodás között időszakban keletkezett holdutazásokra fektetem. Így négy művet lehet kiemelni, amelyek a holdutazással kapcsolatban születtek: Johannes Kepler Somnium (1608/1634), Francis Godwin Ember a Holdon (1638), Cyrano de Bergerac A másik világ, avagy a Hold (1656) és Johann Friedrich Ernst Albrecht Fürstbürger Phosphorus (1795) című művének idetartozó része. Ezek összehasonlítását olyan szempontok alapján végzem, mint például, milyen módon jutnak fel a Holdra a szövegek szereplői – Kepler műve tudományos magyarázatokkal is szolgál, hogy egyes utazási módok miért nem működnek –, a Holdon élő emberek, lények milyen társadalmi berendezkedés szerint élik mindennapjukat (katonaság, vallás, adók, művészi szabadság), az egyház, a földi társadalom kritikája pedig szinte mindegyik műből kiolvasható. Ezzel együtt pedig az utópiákkal, disztópiákkal is rokoníthatók a holdutazásról szóló munkák. Hogy ez a tematika mennyire alakult, fejlődött 1608 és 1795 között az a művek egymás mellé állításából kiderülhet, sőt az előadásom során kitérek arra is, hogy az egymásra utalás is megtörténik ezek között a művek között. Tehát mindenféleképpen egy olyan témáról van szó, melynek születése a 2. századra vezethető vissza és még ma is tovább él a sci-fikben.

A konferencia programja megtekinthető itt.

SZTE IDI, Neolatin Program, harmadév

Csapó Fanni vagyok a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola Neolatin Programjának harmadéves hallgatója. Kutatási témám fókuszában a 16. századi osztrák humanista, Wolfgang Lazius földrajzleírásai állnak, különös tekintettel az Erdélyről (Dacia sive Transilvánia descriptio), valamint a Magyarországról (Archeologia Hungariae) készült chorográfiák. Jelenleg a NKFIH K-119237 azonosító számú, Buda oppugnata – Wolfgang Lazius elfeledett történeti műve című kutatási projektben működöm közre.

Hogyan írjunk okosan több százoldalas monográfiákat? Avagy Wolfgang Lazius (történet)írói módszere

A geográfiai irodalom gyökerei is, ahogy szinte mindennek, az antikvitásban erednek. Leginkább a görög szerzők – valószínűleg sokak számára ismert Klaudiosz Ptolemaiosz Geographiája vagy Sztrabón Geopraphikája – azok, akik újat alkottak ebben a műfajban, míg a rómaiak – gondolhatunk itt Pomponius Mela De chorographiajára, esetleg idősebb Plinius Naturalis historiájára – inkább a görögök munkáit kivonatolták.

A földrajz irodalom műfaját az antikvitás után a humanizmus fedezte fel újra magának a 15. században. Ez a műfaj a neves bécsi humanista, Wolfgang Lazius (1514–1565) repertoárjából sem hiányozhattak a latin vagy akár német nyelvű chorografikus művek. Az osztrák tartományok (Interpretatio chorographiae utriusque Austriae, Descriptio Austriae Danubianae) mellett Erdélyről (Daciae sive Transylvaniae descriptio), valamint Magyarországról (Regni Hungariae Archeologiae libri tres) is készített földrajzleírást.

Lazius élete során számos művet írt, amelyeknek csupán egy része jelent meg nyomtatásban, a többi máig kéziratban van, többek között a fent említett írások is. Michael Mayr a Laziusról írott monográfiájában azon elgondolás mentén vizsgálta Lazius egyes történeti műveit, mintha azok előtanulmányok lennének a nagy életműhöz, az osztrák történelmet Ausztria őstörténetétől a Lazius koráig átfogó történeti munkához, a Decadeshez.

Az előadásomban arra kívánok rámutatni, hogy azon elgondolás, miszerint Lazius a már egyszer megírt, de nem megjelent írásait felhasználta egyéb műveiben, nem csak a nagy életmű és történeti munkák viszonylatában értelmezhető, hanem Lazius történetírói módszerének sajátja. Azaz Lazius időt és energiát megspórolva, az általa korábban elkészült írásaiból átemel olyan részleteket, vagy akár komplett fejezetek, amelyek tartalmukban az újabb, készülőben levő munkájába jól illeszkednek. Konkrét példákon keresztül mutatom be, hogy Lazius az 1551-ben Bázelben kiadott Reipublicae Romanae in exteris provinciis bello constitutae commentariorum libri XII tizenkettedik könyvében (ahol az egyes római városokat veszi sorra), a fent említett földrajzleírásokból vesz át több bekezdésnyi szövegrészleteket.

A konferencia programja megtekinthető itt.