ELTE TDI, Ókortörténeti Doktori Program, harmadév. Kapcsolat: refioszkod@gmail.com
Réfi Oszkó Dániel vagyok, történész, az ELTE BTK Ókortörténeti Doktori Programjának harmadéves doktorandusza. Kutatási területem a kései antikvitás tárgyi kultúrája, azon belül többek között a hatalom reprezentációjának képi és tárgyi eszközei; valamint a Notitia Dignitatum mint a császárkultusz forrása.
Monogramma Christi és Signum Manus: A későantik uralkodói hatalom képi jelvényeinek továbbélése a koraközépkorban
Habár az utóbbi évek, évtizedek során már sokaknak sikerült cáfolniuk az antikvitás világától kulturális értelemben (is) erőszakkal elszakított „sötét középkor” idejétmúlt tudományos paradigmáját, még mindig szép számmal találunk nyitott kérdéseket: például, hogy vajon melyek azok a motívumok és gyakorlatok, amelyek fennmaradtak; illetve milyen formában éltek ezek tovább a koraközépkori Európában?
Az egyik terület, amely számos elemében kötődik szoros szálakkal a késő ókor világához, az az uralom, az uralkodói hatalom: különösen annak képi megjelenítése, szimbolikája és hatalmi jelvényeinek vizuális nyelvezete. A császári legitimáció alátámasztásának eszközei, közöttük az isteni kiválasztottság toposzával – melynek különböző megnyilvánulási formái már jóval a kereszténység térhódítása előtt meghatározók voltak az idoneitás szempontjából –; valamint azok a képi, tárgyi formában is megjelenő szimbólumok (például a glóbusz, korona/diadém, lándzsa), amelyeket még napjainkban is a királyi jelvények között tartunk számon, mind visszavezethetők a (kései) antikvitás korszakába.
Előadásomban arra keresem a választ, vajon minek köszönhető, hogy egyes uralmi jelvények fennmaradtak, mások azonban fokozatosan kikoptak a használatból, és eltűntek? Melyek azok a szimbólumok és képi eszközök, amelyek a legtartósabban voltak képesek megőrizni fontosságukat; és jelentésük mennyit módosult, fejlődött az évszázadok folyamán? Mi kellett hozzá, hogy népszerűségüket változó – időnként gyökeresen más – kulturális közegben is megtarthassák? Kutatásom különös hangsúlyt fektet a Krisztus-monogram és az uralkodói kézjel evolúciójának és lehetséges kapcsolatainak feltérképezésére; valamint az érméken megjelenő uralmi jelvények bemutatására. Mindehhez az irodalmi szövegeken és államigazgatási dokumentumokon túl a régészet és a művészettörténet forrásait is segítségül hívom, hogy a lehető legátfogóbb képet nyújthassam erről az érdekfeszítő és idehaza – jelentőségéhez mérten – még messze nem elég népszerű témáról.
A konferencia programja megtekinthető itt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.