SZTE IDI, Neolatin Program, harmadév
Csapó Fanni vagyok a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola Neolatin Programjának harmadéves hallgatója. Kutatási témám fókuszában a 16. századi osztrák humanista, Wolfgang Lazius földrajzleírásai állnak, különös tekintettel az Erdélyről (Dacia sive Transilvánia descriptio), valamint a Magyarországról (Archeologia Hungariae) készült chorográfiák. Jelenleg a NKFIH K-119237 azonosító számú, Buda oppugnata – Wolfgang Lazius elfeledett történeti műve című kutatási projektben működöm közre.
Hogyan írjunk okosan több százoldalas monográfiákat? Avagy Wolfgang Lazius (történet)írói módszere
A geográfiai irodalom gyökerei is, ahogy szinte mindennek, az antikvitásban erednek. Leginkább a görög szerzők – valószínűleg sokak számára ismert Klaudiosz Ptolemaiosz Geographiája vagy Sztrabón Geopraphikája – azok, akik újat alkottak ebben a műfajban, míg a rómaiak – gondolhatunk itt Pomponius Mela De chorographiajára, esetleg idősebb Plinius Naturalis historiájára – inkább a görögök munkáit kivonatolták.
A földrajz irodalom műfaját az antikvitás után a humanizmus fedezte fel újra magának a 15. században. Ez a műfaj a neves bécsi humanista, Wolfgang Lazius (1514–1565) repertoárjából sem hiányozhattak a latin vagy akár német nyelvű chorografikus művek. Az osztrák tartományok (Interpretatio chorographiae utriusque Austriae, Descriptio Austriae Danubianae) mellett Erdélyről (Daciae sive Transylvaniae descriptio), valamint Magyarországról (Regni Hungariae Archeologiae libri tres) is készített földrajzleírást.
Lazius élete során számos művet írt, amelyeknek csupán egy része jelent meg nyomtatásban, a többi máig kéziratban van, többek között a fent említett írások is. Michael Mayr a Laziusról írott monográfiájában azon elgondolás mentén vizsgálta Lazius egyes történeti műveit, mintha azok előtanulmányok lennének a nagy életműhöz, az osztrák történelmet Ausztria őstörténetétől a Lazius koráig átfogó történeti munkához, a Decadeshez.
Az előadásomban arra kívánok rámutatni, hogy azon elgondolás, miszerint Lazius a már egyszer megírt, de nem megjelent írásait felhasználta egyéb műveiben, nem csak a nagy életmű és történeti munkák viszonylatában értelmezhető, hanem Lazius történetírói módszerének sajátja. Azaz Lazius időt és energiát megspórolva, az általa korábban elkészült írásaiból átemel olyan részleteket, vagy akár komplett fejezetek, amelyek tartalmukban az újabb, készülőben levő munkájába jól illeszkednek. Konkrét példákon keresztül mutatom be, hogy Lazius az 1551-ben Bázelben kiadott Reipublicae Romanae in exteris provinciis bello constitutae commentariorum libri XII tizenkettedik könyvében (ahol az egyes római városokat veszi sorra), a fent említett földrajzleírásokból vesz át több bekezdésnyi szövegrészleteket.
A konferencia programja megtekinthető itt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.