HTML

Fiatalok Konferenciája

A Fiatal Kutatók Konferenciája utódjaként létrejött FiKon, azaz Fiatalok Konferenciája ezúttal az ELTE BTK, a DE BTK, az SZTE–MTA és a PIM támogatásával, hallgatóinak közös szervezésében 2020 őszén kerül megrendezésre Debrecenben, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán.

Címkék

absztrakt (1) adatbázis (1) Adattár (1) Arianna könyvek (1) Balassi Bálint (1) Balogh Zsuzsánna (1) Bánffy Dénes (1) barokk irodalom (2) Bartók Zsófia Ágnes (1) bemutatkozás (2) Bethlen Kata (2) Bogáti Fazakas Miklós (1) Bognár Péter (1) Busch Péter (1) Cserei Mihály (1) Debreceni Egyetem (1) de btk konferencia (1) diákszálló (1) e-mail (1) ELTE (1) ELTE BTK (1) ELTE BTK Régi Magyar Irodalom Tanszék (3) ember (1) erkölcsbotanika (1) Esterházy család (1) fagyi (1) Fajt Anita (1) felekezetiség (1) felhívás (2) Fésű Anna (1) Fiatal Kutatók Konferenciája (6) fikon (16) Frangepán Ferenc (1) Garaczi Zoltán (1) Gesztelyi Hermina (2) Görög Dániel (2) Grand Café (1) határidő (3) hostel (1) hotel (1) irodalmi körök (1) irodalomtörténet (3) iskolatörténet (1) jelentkezés (1) József Attila Kör (1) jó idő (1) Kant (1) kérdés (1) Koháry István (1) kollégium (1) konferencia (6) konferenciakötet (1) könyvtár nyitvatartás (1) kor (1) kortárs (1) kortárs magyar irodalom (1) középkori irodalom (3) Küküllei János (1) kultúrjav (1) LibreOffice (1) magánkönyvtár (1) Markó Anita (1) Maróthy Szilvia (2) Moritz Kinga-Éva (1) művelődéspolitika (1) női irodalom (2) nyári nyitvatartás (1) nyelv (1) nyelvészet (1) nyitás (1) odt-formátum (1) olvasóközönség (3) önéletírás (1) oratio (1) Pákei József (1) Pallas (1) panzió (1) Papp Sára Írisz (1) Pap Balázs (1) Pázmány Péter (1) Pécsi Lukács (1) politikai publicisztika (1) Posta Anna (1) PPKE (1) prédikáció (3) programfüzet (1) psalterium (1) ráolvasások (1) reciti (2) régi magyar irodalom (1) reneszánsz irodalom (2) rezümé (4) Rimay János (1) statisztika (1) szállás (1) szeptember 15 (1) szervező (1) szöveghagyomány (1) SZTE BTK (1) SZTE BTK Régi Magyar Irodalmi Tanszék (3) tankönyvkiadás (1) társ (1) térkép (1) textília (2) Torday János (1) törökellenes irodalom (1) Uránia (1) vers (2) verskötet (1) visszaszámlálás (1) Wathay Ferenc (1) zsoltárparafrázis (1) Címkefelhő

2019.10.12. 11:00 vrabelym

Bemutatjuk előadóinkat: Kovács Annamária (ELTE)

ELTE, magyar alapszak, harmadév. Kapcsolat: kovacs0annamari@gmail.com

Kovács Annamária vagyok, az ELTE magyar alapszakának harmadéves hallgatója. Jelenleg a Königsbergi Töredékkel és Szalagjaival foglalkozom. Kutatásaim középpontjában a nyelvemlék és az őrzőkódexének kapcsolata áll.

kovacs-annamaria-2.jpg

Eredeti vagy másolat? A Königsbergi Töredék és Szalagjai datálásával kapcsolatos álláspontok fenntarthatósága

 

A Königsbergi Töredék és Szalagjai a magyar szövegemlékek közül az egyik legrégebbi. Azonban az, hogy pontosan mennyire régi, a szakirodalomban még mindig vitatott. Benkő Loránd Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei című munkája alapján a nyelvtörténeti kutatások azt az álláspontot tartják elfogadottnak, hogy a szöveg a lejegyzésnél jóval korábbi, és a ránk maradt nyelvemlék egy 150 évvel későbbi másolat. Tóth Péter azonban A Königsbergi Töredék és Szalagjainak újabb vizsgálata című cikkében egy másik megközelítést ismertet: szerinte a Töredék már azelőtt is az őrzőkódex részét képezte, hogy a kötésébe került volna, ugyanis a Töredéket a kódex lapjai közül vágták ki. A szöveg forrása pedig az őrzőkódexben is olvasható mű, a De laudibus beate Marie virginis című munka, melyet Beauvais-i Vince írt. Ez az álláspont viszont inkább azt valószínűsíti, hogy a magyar szöveg keletkezése egyidős a lejegyzésével.

Kutatásaimban azt vizsgáltam, hogy Tóth Péter felvetései fenntarthatók-e. Különösen az érdekelt, hogy a De laudibus beate Marie virginis valóban lehetett-e a magyar szöveg forrása. Ha ugyanis Beauvais-i Vince művét a Töredék latin eredetijének tekinthetnénk, az nemcsak (a Königsbergi Töredék kutatásában szintén fontos szerepet betöltő) forrás-kérdést tisztázná, hanem a magyar szöveg keletkezésének időbeli elhelyezését is segítené, hiszen tudjuk, hogy a De laudibus beate Marie virginis a 13. század közepén íródott, következésképp a Töredék sem lehet ennél régebbi. Tehát összehasonlítottam a De laudibus beate Marie virginis szövegét a Königsbergi Töredék szövegével, és összegyűjtöttem a latin szöveg azon részeit, amelyeknek a magyar szöveg a fordítása lehet. Előadásomban ezeket szeretném bemutatni, amivel annak megválaszolásához is hozzájárulok, hogy a datálás kérdésében mely álláspont bizonyul fenntarthatónak.

A konferencia programja megtekinthető itt.

Szólj hozzá!


2019.10.11. 15:00 vrabelym

Bemutatjuk előadóinkat: Virág Csilla (ELTE)

ELTE TDI, Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Doktori Program, másodév. Kapcsolat: viragcsilla1995@gmail.com

A Középkori és kora újkori egyetemes történelem doktori program másodéves hallgatója vagyok az ELTE-n. Érdeklődési területem a 16–17. századi angol társadalom- és kultúrtörténet, különösképpen az énekmondók szerepe a társadalmi rétegek közti kommunikációban.

virag-csilla-2.jpg

„prostituting their base and pestilent merchandize, not onely at such publik Merriment; but also in privat houses” – A zene és megrontói: énekmondók és zenészek a kora újkori Angliában

 

A zenének és a zenehallgatásnak filozófusok, zenészek, zeneelméleti szerzők már az antikvitástól kezdve különleges hatásokat tulajdonítottak: magasba emeli a földhöz ragadt test börtönében élő lelket, megnyugtatja az idegeket, harmóniába hozza a testet és így betegségeket gyógyít, és így tovább. Mindezen tulajdonságok a zene harmonikus voltából, az isteni szférával való közvetlen kapcsolatából fakadnak. A kora újkori Angliában azonban a zene és zenehallgatás egy másmilyen, sokkal profánabb aspektusa is a közgondolkozás előterébe került. A zene gyakran a rosszra csábító, erkölcstelen cselekedetekhez lelkes kíséretet nyújtó dologként jelenik meg, főként morális munkákban. A zeneelméleti értekezések jellemzően továbbra is az antik, zene erejét dicsérő hagyományokból merítenek. Így a két műfaj közt természetes egymásnak feszülésről beszélhetnénk a kérdésben, mégis a tiszta céllal használt zene a legtöbb esetben a morális munkákban is pozitív dologként jelenik meg, szembeállítva a romlott zenével, melyet alantas zenészek és énekmondók szolgáltatnak romlott helyeken (kocsma, vásár, templombúcsú) romlott közönségüknek.

Az előadás kora újkori angol morális értekezések és zeneelméleti traktátusok vizsgálatán keresztül azon kérdésekre keresi a választ, hogy melyek a zene azon pozitív jellemzői, amelyek (főként antik munkákkal alátámasztva) a kortárs romlott világban is elfogadhatók maradnak, illetve hogy hogyan állítják be a szövegek a zenét megrontó tényezőket és figurákat, valamint tevékenységüket, melynek eredményeként a zene egy negatív dologgá válik.

A konferencia programja megtekinthető itt.

Szólj hozzá!


2019.10.11. 11:00 vrabelym

Bemutatjuk előadóinkat: Dávid Gergő (ELTE)

ELTE ITDI, Angol Irodalom és Kultúra a Középkorban és a Kora Újkorban Doktori Program, negyedév. Kapcsolat: davidgergo47@gmail.com

Dávid Gergő vagyok, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának negyedéves hallgatója. Tanulmányaimat az Angol Irodalom és Kultúra a Középkorban és a Kora Újkorban programon végzem. Fő érdeklődési köröm tárgya a kora újkori dráma, kiváltképp Christopher Marlowe és William Shakespeare művei. Készülő disszertációmban a két szerző művei közötti kapcsolódási pontok eddig nem kutatott aspektusait vizsgálom.

david_gergo.jpg

Doctor Faustus: Kétely és világkép

 

Christopher Marlowe Faustus-a többek között a szkepticizmus problémakörét vizsgálja, amelynek során a nyelv központi szerepet kap. A gondolkodás, a bizonyosság, a kétely és az önreflexió egyaránt központi elemeit képezik Ludwig Wittgenstein nyelvfilozófiai vizsgálódásainak. Bár Marlowe-t és Wittgensteint évszázadok, műveiket pedig műfajok is elválasztják egymástól, írásomban a Faustus-ban megjelenő szkepticizmus és a nyelv egymásra ható viszonyát kívánom bemutatni wittgensteini módszerek segítségével.

Arra a kérdésre keresem a választ, hogy Faustus miképp képes fenntartani a cselekmény során kibontakozó világképét a szkepticizmussal szemben – például hogyan hiheti egy tudós, hogy a pokol csak mese, miközben farkasszemet néz az ördöggel? A dráma egyértelművé teszi, hogy hit és világnézet tekintetében az empirizmus és a tapasztalat nem nyújthatnak kielégítő válaszokat. Továbbá azt is megfigyelhetjük, hogy a darab során Faustus próbálja fenntartani és igazolni világképét mindennel és mindenkivel szemben. A világgal szembehelyezkedő antihős problémafelvetései és önreflexív monológjai kora-modern tükörképeként értelmezhetők a wittgensteini filozofálásnak, kiváltképp ahogy az Wittgenstein poszthumusz kiadott A Bizonyosságról című művében jelenik meg.

A konferencia programja megtekinthető itt.

Szólj hozzá!


2019.10.11. 10:39 vrabelym

A 2019-es FiKon programja

Elkészült a FiKon idei programja, itt megtekinthető. Mindenki készüljön, már csak pár hét!

fikon_vegleges_plakat.png

Szólj hozzá!


2019.07.15. 17:05 vrabelym

2019-ben is FiKon!

Kedves Fiatal Kutatók,

az alábbi linken (illetve a lent látható képeken) olvasható a FiKon 2019-es felhívása. Mindenkit arra bíztatunk, hogy küldje el az absztraktját augusztus 20-ig, biztosan nem fogja megbánni. :)

fikon2019-1.png

fikon2019-2.png

Szólj hozzá!


2018.10.23. 17:00 vrabelym

Bemutatjuk előadóinkat: Kovács Janka (ELTE)

Kovács Janka vagyok, az ELTE BTK történelem és anglisztika mesterszakjain végeztem, jelenleg az ELTE TDI Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti programjának harmadéves doktorandusza vagyok. Disszertációmban a lélek betegségeivel és betegeivel foglalkozom a magyarországi tudományosságban és társadalomban az 1750 és az 1830 közötti időszakban.

kovacs_janka.jpg

A prédikáció mint a tudásközvetítés médiuma. A lélek betegségei a magyar nyelvű prédikációkban a 18–19. század fordulóján

 

A 18–19. század fordulóján a szóbeli információközvetítés szerepe és jelentősége – a vizsgált korszakra jellemző alacsony alfebetizációs szint miatt is – messze felülmúlta a nyomtatott médiumokét. Ennek megfelelően a kéziratos és nyomtatott prédikációk – az elsődleges funkciójuknak tekintett igemagyarázatok mellett – a tudásterjesztés egyik leghatékonyabb eszközének számítottak a korszakban; mivel az anyanyelvű prédikáció része volt a vasárnapok, az ünnepnapok, az emberi élet fordulóihoz köthető jeles alkalmak és más események (járványok, háború, béke, időjárási viszontagságok) világának, így teret biztosított a közember mindennapi életviteléhez hasznos és szükséges gyakorlati tudás minél szélesebb körben való terjesztésének és befogadásának. A 18–19. század fordulóján a korszerű természettudományos tudás bizonyos, az egyszerű ember számára is értelmezhető elemei közvetítésének egyik eszköze is – a protestáns gyakorlatban elsősorban – a prédikáció volt.

A tervezett előadás célja annak vizsgálata, hogy a főként kéziratos formában fennmaradt és kisebb részben nyomtatásban megjelent prédikációkban milyen reprezentációkban és interpretációkban jelennek meg a tudományos és/vagy felvilágosító szövegekben foglalt ismeretek a lélek betegségeivel kapcsolatban, s hogy mennyire tekinthetők e szövegek didaktikusnak, a közvetített információk pedig pragmatikusnak és könnyen befogadhatónak.

E kérdések megválaszolásához az előadás kitér majd a nyomtatott és kéziratos formában fennmaradt szövegek közti különbségekre (megcélzott befogadóközeg, szerkesztésmód), a munkamódszerekre (fordítás, adaptáció, kompiláció), illetve felvázolja azokat a lélek betegségeivel, illetve ezek következményeivel (például öngyilkosság) kapcsolatos társadalmi attitűdöket és a korszakban végbemenő változásokat (medikalizáció, szekuralizáció), amelyek vizsgált korszakunkban már a prédikációkban is detektálhatók.

Az előadásban az általános tendenciák áttekintése mellett két prédikátor munkásságára térünk ki részletesen: Budai Pál nagybajomi lelkész és Tóth Ferenc pápai professzor, 1827-től a dunántúli egyházkerület püspöke több kötetben fennmaradt gyűjteményeikben foglalt prédikációiban hangsúlyosan, többször visszatérő elemként jelennek meg a lélek betegségei és az ezekből eredő deviáns viselkedési mintázatok és következményeik (például az öngyilkosság),  amelyek jól illusztrálják azokat a már említett változó értelmezési kereteket és attitűdöket, amelyek a lélek és elme betegségei felé irányultak.

A konferencia programja megtekinthető itt.

Szólj hozzá!


2018.10.23. 14:00 vrabelym

Bemutatjuk előadóinkat: Rédey János (ELTE)

Rédey János, elsőéves doktorandusz hallgató vagyok az ELTE BTK-n. Tanulmányaimat a Magyar és európai felvilágosodás doktori programon folytatom. Témám a XVIII. századi magyarországi latinitás általános, feltáró jellegű vizsgálatát ösztönzi. A humanizmus e kései periódusának műveit, a Magyar Királyság területén latin nyelven alkotó szerzőket és az egyes szerzők kapcsolati hálóját kutatom. Kutatásom eredményeit elsősorban a magyar irodalomtörténet anyanyelvű produktumaihoz viszonyítom: ilyen módon összehasonlító és hatástörténeti elemzéseket végzek e kései humanista latin nyelvű magyar irodalmunk és irodalomtörténetünk XVIII–XIX. századot érintő anyanyelvű szövegei között.

redey_janos.jpg

… dum Pallada Budam … studiosa reducis. A Budai Egyetem 1780-as felavatásának kortárs visszhangja a magyarországi humanista irodalomban

 

A késő 18. századi királyi Magyarország egyik kiemelkedő eseménye a Budai Egyetem megalapítása volt. Ugyan a Nagyszombati Egyetem Budára költöztetését Mária Terézia már 1776-ban jóvá hagyta, az intézmény megnyitójára az építkezések elhúzódása miatt csak 1780-ban került sor. A Királyi Magyar Tudományegyetem beiktatási napja ilyen módon egybeesett Mária Terézia uralkodásának negyvenedik évfordulójával. Azonban a június 25-ére eső évforduló valójában a magyar királynő uralkodásának csupán harminckilencedik éve volt. A latin nyelvű alkalmi költemények, amelyek szövegükben egyszerre emlékeznek meg az egyetemalapításról és az évforduló évéről is, mégis az uralkodás negyven éves ünnepére hivatkoznak (bis vicennalia). Lehet, hogy éppen azért, mert tulajdonképpen június 25-ével a negyvenedik évforduló vette kezdetét. Mindenesetre ez a két országos ünnep meglehetős visszhangra talált a latin nyelvű alkalmi költészetben.

Az egyetemalapítás kortárs eseményét, közben egy pillanatig sem megfeledkezve az uralkodói jubileum örömünnepéről, számos későhumanista költő tudósította. Azonban a tudósítás hogyanja nem szigorú tényközlést jelent: mitikus-allegorikus keretben elbeszélt, hol lírai, hol epikus formában előadott, ódai-ünnepi hangon megszólaló versekről van szó. Előadásomban négy ilyen szöveget vizsgálok, amelyek kiemelt jelentőséget tulajdonítanak az egyetemalapításnak a Magyar Királyság kultúrtörténetén belül. A négy versszöveg két párversre oszlik: egyfelől Patachich Ádám kalocsai érsek dicsőítő verséről, másfelől Molnár Keresztély János költeményéről van szó, utóbbi az egyetemi tanács ülnöke volt, melyekre Jacobus Mariosa, egy darabig Magyarországon élő, valamint a kalocsai érseki könyvtárban működő humanista írt egy-egy válaszverset.

Az összehasonlító vizsgálat során arra a kérdésre keresek választ, hogy az egyes szerzők a kettős ünnepnap hatására milyen képzeteket, toposzokat kapcsoltak Buda városához mint az oktatás, a tudás és a kultúra hazai fellegvárához a 18. század második felében, latin nyelven, amikor a kortárs európai latinitást nyugaton már felváltotta az anyanyelvű irodalmiság.

A konferencia programja megtekinthető itt.

Szólj hozzá!


2018.10.23. 11:00 vrabelym

Bemutatjuk előadóinkat: Menyhárt Ágnes (PPKE)

Menyhárt Ágnes vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történelem MA szakos hallgatója. Kutatási területem a jászói premontrei prépostság 18. századi története. Előző félévben egy Campus Mundi ösztöndíjjal egy hónapot tölthettem Bécsben, az előadásom alapjául szolgáló forrást itt találtam.

menyhart_agnes.jpg

Boldog szerencsés órában üdőben, örvendetes Jubileumos esztendőben született… – Sauberer András, jászói prépost köszöntése 1776-ban

 

1776. július 2-án ünnepelte a jászói prépost, Sauberer András újmiséjének 50. évfordulóját. Ez alkalomból fényes ünnepséget rendeztek a prépostságban, Sauberer rendtársa, Csák Gellért pedig egy hosszas magyar nyelvű beszéddel méltatta a 76 éves prépostot. A beszéd nem mentes a túlzásoktól: Csák Gellért kiemeli, hogy 546 éve szinte semmi jó nem történt a prépostságban, mindaddig míg Sauberer nem került az élére.

Sauberer tényleg az egyik legkiemelkedőbb prépost: felszámolta a 18. század eleje óta fennálló külföldi függést, felépíttette a ma is látható barokk épületegyüttest és új rendtagokkal népesítette be a század elején feltámadó prépostságot.

A beszélő mindezeket méltatja is és azt is kiemeli, hogy a prépost azért is volt képes mindezeket a tetteket végrehajtani, mert szerencsés időben – az 1700-as jubileumi esztendőben – született.

KOR, hiszen a beszéd is egy évfordulón hangzott el, ehhez a beszédet tartó különböző bibliai korokat hoz példakánt, TÁRSaság, mert mindezt egy szerzetesrend előtt mondja, KORTÁRS, mert az ünnepségről nemcsak ez a beszéd maradt fenn, hanem egy színdarab, egy latin beszéd és egy latin óda is, magát az ünnepséget pedig Kazinczy is megemlíti önéletírásában.

Az előadás a következő forráson alapul: Fő tisztelendő Méltóságos Sauberer András jászai Keresztelő Szent János praepostya … úgy mint új testamentbéli Melchisedek rendi szerént való ötven esztendős jubilaris papnak második új miséje áldozattyának alkalmatosságával történt 1776dik esztendőbéli … jubilaeumos praedikátio …Kassa, 1776. (HHStA SB Csaky 190-50).

A konferencia programja megtekinthető itt.

Szólj hozzá!


2018.10.22. 18:00 vrabelym

Bemutatjuk előadóinkat: Erdődi Alexandra Anita (SZTE)

Erdődi Alexandra Anita vagyok. Az SZTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának Régi magyar irodalom alprogramján vagyok másodéves PhD-hallgató. Kutatási területem Körmöczi Jánoshoz és az egyik fordításához a Johann Christoph von Woellner és Johann Friedrich Ernst Albrecht Fürstbürger Phosphorus oder die Allerweltpfaffenharlekinade (Phosphorus polgárfejedelem avagy a világ minden papjai bolondsága) című szövegéhez kapcsolódik.

erdodi_alexandra_anita.jpg

Woellner, Albrecht és Körmöczi – a Fürstbürger Phosphorus (első részének) fordításáról

 

Johann Christoph von Woellner (Wöllner), Johann Friedrich Ernst Albrecht és Körmöczi János – három férfi és egy szöveg, mely összeköti őket. Ez a mű pedig a Fürstbürger Phosphorus oder die Allerweltpfaffenharlekinade (Körmöczi fordításában: Phosphorus polgárfejedelem avagy a világ minden papjai bolondsága). Ez az utópia és egyben paszkvillus kapcsolja össze a három kortársat és teszi őket lényegében szerzőtárssá is. Előadásomban arra térek ki, hogy hogyan illeszkedik ez a szöveg a hátrom férfi életművébe, különös tekintettel arra, hogy Körmöczi fordítói munkájában milyen szerepe van egy ilyen műfajú szövegnek. Az eredeti mű ötszáz strófájából nem fordította le mindet magyarra, sőt sok esteben csak egy értelmi kivonatot adott a versszakokhoz vagy latinra fordította a németet. Az eredeti szöveg és a fordítás összevetése még nem történt meg (ez egy hosszabb munkafolyamat, mely minden bizonnyal még az előadás elhangzásakor is tartani fog így), jelen előadásban is csak a hét részre felosztott utópia első részét vizsgálom, melyben a szerzők bemutatják a Polgárfejedelem államát, annak közigazgatását, katonai helyzetét, törvénykezését, amelyre lényegében nincs is szükség, hiszen mindenki betartja azt a kevés törvényt, melyre egy ilyen idilli világban szükség van. Egy olyan ideális állam képe rajzolódik meg, ahol nincs szegénység, a lopást, a hazugságot a Polgárfejedelem népe még csak nem is ismeri, az ország védelmét és az adózást mindenki az erejének megfelelően vállalja. Mindez pedig előrevetíti a további hat rész tárgyát is, melyekben a boldogság és a hipochondria is előkerül.

A konferencia programja megtekinthető itt.

Szólj hozzá!


2018.10.22. 16:00 vrabelym

Bemutatjuk előadóinkat: Balog Edit Otilia (DE)

Idén ősztől a Debreceni Egyetem Irodalomtudományok Doktori Iskola doktorjelölt hallgatója, valamit gimnáziumi tanár vagyok. Kutatási területem a magyar felvilágosodás irodalma, különös tekintettel a női alkotók szereplehetőségeire, szövegeik kulturális beágyazottságára, valamint az (ön)reprezentációra. Készülő disszertációmban többek között Molnár Borbála (1760–1825) és Újfalvy Krisztina (1761–1818) közös kötetével (Barátsági vetélkedés..., Kolozsvár, 1804.), Fábián Julianna (1766–1810) és Gvadányi József (1725–1801) munkájával (Verses levelezés..., Pozsony, 1798), valamint Vályi Klára (1750–1820) alakjával foglalkozom. Érdekel, hogyan függ(ött) össze a kanonizáció folyamata azzal, hogy a szerző az elitirodalom vagy a közköltészet képviselője.

balog_otilia_small.JPG

Episztolák a társalgás, a közösségteremtés és az erkölcsnemesítés jegyében. Csizi István és Molnár Borbála verses levelezése

 

A 18–19. század fordulóján formálódó, át- és kialakulásban lévő magyar irodalmi intézményrendszer platformján nem kizárólag a ma a kánonban stabil pozícióval rendelkezők [például Bessenyei György (1746–1811), Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) vagy a prózájával kiemelkedő Kármán József (1769–1796)] keresték megszólalási formáikat, publikálási lehetőségeiket. Ott vannak az Arany János Irányok című tanulmányában mesterkedőknek nevezett alkotók, akik nem koruk zsenijei, azaz nem határozták meg a költészet tendenciáit, ugyanakkor hatásuk, tevékenységük mégsem elhanyagolható vagy hiábavaló.

Előadásomban azt szeretném kiemelni, hogy bár a két csoportot mind gondolkodásban és olvasottságban, mind az episztoláik szó- és formakincsében a különbségek jellemzik inkább, a (lokális) elszigeteltség következtében a beszélgetőpartnerek, társak hiánya és ebből adódó keresése összekötő kapocs közöttük.

Az foglalkoztat, hogy a két kismester, Csizi István (1728–1805) és Molnár Borbála (1760–1825) 1797-ben, Pozsonyban megjelent kötetének (Csizi István főstrázsamesternek nemes Molnár Borbálával az erkölts pallérozását, és a' szív megjobbítását tárgyazó verses levelezései...) milyen közösségteremtő funkciói vannak; hogy miként valósult meg az episztolák közvetítette társalgás és ez hogyan függ össze a címben megjelölt erkölcsnemesítéssel. Vajon valóban „a művészet legkisebb öntudata nélkül” szólaltak meg? (Arany János, Irányok, 1861.) Emellett érdeklődéssel fordulok témáik, nyelvi eszközkészletük, valamit a szerzői (ön)reprezentáció felé is.

A konferencia programja megtekinthető itt.

Szólj hozzá!