Varga László Dávid, a LFZE Zenetudományi tanszékének (BA) harmadéves, muzikológia szakos hallgatója vagyok. Kutatásaim középpontjában jelenleg a 11–13. század során keletkezett „órómai” kódexanyag recepciójának és értelmezésének kutatásmódszertani vonatkozásai állnak, célom a repertoár természetének minél pontosabb megragadása, összefüggésben a lejegyzett dallamok gregorián megfelelőivel. Érdeklődésem kiterjed a huszadik századi modernista operák esztétikai és elméleti szempontok szerint történő vizsgálatára is, valamint zene és nyelv kapcsolatára.
„Barokkos” túlzásokkal elcsúfított gregorián? Ismeretlen kódexcsoport a nyugati egyház középkori zenei tradíciójának olvasztótégelyében
A nyugati zene több, mint ezeréves történetét számos olyan stílusváltozás tagolja, amely viszonylag rövid idő alatt formálta, befolyásolta vagy újította meg az Európa-szerte alkalmazott repertoárt. Az „idegentől” és a „mástól” mint absztrakciótól való tartózkodás rendszerint „régi” és az „új” gyakorlat közötti különbségtételben nyilvánult meg. Mi sem tehetné izgalmasabbá ugyanakkor a középkori nyugati egyház hagyományainak rekonstruálását, mint a tény, hogy a zenei írásbeliség első évszázadainak forrásaiból kevéssé következik egy, az azok tartalmát érintő, lineáris idősíkon meghatározható rend. Előadásomban egy olyan repertoár recepciótörténetével foglalkozom, amelynek eredete máig vitatott, és amelyet Bruno Stäblein 1950-ben órómai elnevezéssel illetett, szembeállítva azt az „új” római, gregorián változattal. Előbbi viszonya az utóbbival azonban korántsem tisztázott: jóllehet, a 11–13. század között keletkezett kéziratok 1890 körül történt felfedezése óta közzétett publikációk sora kínál szilárd narratívát, kutatásmódszertani szempontból mégis több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak. Az órómai kódexek összevetése a 9. századtól standarddá váló gregoriánnal különösen nehéz feladat elé állította az elemzőket annak fényében, hogy e két repertoár közel azonos liturgián osztozik, zenei anyaguk azonban eltérő kulturális közegek termékeként is felfogható. A kéziratok eredetével kapcsolatos diskurzus mozaikdarabkáinak összeillesztése mellett a forrásokban megmutatkozó „idegen” és a „más” értelmezhetőségi lehetőségeit állapítom meg.
A konferencia programja megtekinthető itt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.