Fiatalok Konferenciája

Egyetemi tanulmányaimat 2014-ben kezdtem meg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Ókori nyelvek és kultúrák alapszakán. Alapszakos hallgatóként a képzés második évétől a főszakom mellé neolatin szakirányt választottam specializációként, és többek közt innen merítettem témát a szakdolgozatomhoz is, amelyben Szigetvár 1556. évi ostromát vizsgáltam meg egy osztrák humanista, Wolfgang Lazius egy eddig kevéssé ismert és kevéssé kutatott munkájának tükrében. Jelenleg ugyanezen szak mesterszakos hallgatójaként folytatom tanulmányaimat az Antik örökség program keretei között, ahol elsősorban az alapszakon megkezdett témámmal összefüggésben folytatok további kutatásokat.

Johannes Herold Dialógusa, avagy egy elfeledett beszélgetés a XVI. századból

Az 1556-os magyarországi események, különös tekintettel a törökök Szigetvárnál szenvedett vereségére, Európa-szerte hírértékűnek számítottak, és az európai közvélemény élénk érdeklődéssel követte őket. Mindebből a nyomdász, humanista, történész és publicista Johannes Heroldt is kivette a részét: két művet is írt az 1556-os magyarországi események kapcsán. Az egyik ezek közül egy Rerum contra Turcas címet viselő dialógus. A témát Herold kortársa, Wolfgang Lazius udvari historikus is feldolgozta művében.

A dialógus fő témája az 1556-ban a törökök által ostrom alá vett Szigetvár – mely a Pécs elestével a dél-dunántúli területek feletti uralom kulcsát jelenti ekkor – megsegítésére indított osztrák hadjárat, amelynek célja, a Sziget szomszédságában lévő, török uralom alatt álló vár, Babócsa megtámadása. Ezzel a manőverrel elvonják onnan a török csapatokat, és lélegzethez juttatják a szigeti védőket. A hadjárat végül sikerrel jár, mert Babócsa ostroma után már nem képesek elfoglalni Szigetvárat, s a Dél-Dunántúl ezzel további tíz évre megmenekül a török fenyegetés elől.

Heroldt dialógusában látszólag törekedett az eseményeket lehető legpontosabban visszaadni. Úgy tűnik, célja elsősorban az volt, meglovagolván az ekkoriban nagy szenzációnak számító eseménysort, hogy fogyasztható formában nyújtson objektív tudósítást az 1556-os magyarországi hadjáratról. Mindezt Lazius is feldolgozta művében, bár kevésbé objektív módon. Előadásom elsődleges célja tehát ezen két szöveg egymáshoz való viszonyának vizsgálata, és ezen keresztül fényt deríteni Heroldt szerzői intenciójára mind a formát, mind a tartalmat illetően; továbbá választ keresek arra a kérdésre is, hogy Heroldt csupán forrásként használta-e Lazius szövegét, vagy egyszersmind árnyalni, vitatkozni is kívánt Lazius verziójával.

Mindezek fényében Heroldt szövege további fontos darab lehet az 1556-os dél-dunántúli hadjáratsorozat kirakósában, és minthogy a történettudomány figyelmét eleddig elkerülte, a későbbi kutatások folyamán a korszak páratlan forrásértékű dokumentumává válhat.

A konferencia programja megtekinthető itt.

Havasi Zsuzsanna vagyok, az ELTE BTK hallgatója. Jelenleg tanári mesterszakot végzek magyar és magyar mint idegen nyelv szakpárral. Eddigi munkáim során a nyelvtudomány területén belül leginkább szociolingvisztikával és történeti szociopragmatikával foglalkoztam.

Szóra bírható-e a kora újkori feleség? A középmagyar periratokban tükröződő diszkurzív gyakorlat egy megközelítése

A gendernyelvészeti kutatások lehetséges szempontja a férfiak és a nők közötti eltérés a beszédjog, valamint a beszédmennyiség terén. Az ilyesfajta nyelvészeti leírás azonban akadályba ütközik a nyelvtörténeti kutatásokban, hiszen hűen rögzített élőbeszéd nem áll rendelkezésünkre. A középmagyar korhoz kapcsolódóan vizsgált periratok szövege bár a beszélt nyelvhez közelinek tartott, számolni kell azzal a ténnyel, hogy ezekben jegyzői konstrukcióval találkozunk. A jegyzők az elhangzottak többé-kevésbé pontosnak tartható rögzítése mellett saját, a per megtörténtét dokumentáló szövegeket hoznak létre.

Kutatásomban a nyelvi adatokat a társadalmi kontextus tükrében láttató történeti szociopragmatikai keretben, valamint a kritikai diskurzuselemzés megközelítésére támaszkodva arra teszek kísérletet, hogy a 16–17. századi feleségek beszédhez való jogát elemezzem tárgyalótermi diskurzusok iratait felhasználva. A nők jogi helyzetét a korban meghatározhatta a férji hatalom, kérdéses viszont, hogy a megszólalási lehetőségeiket, illetve ezek periratbeli rögzítési módját mi jellemzi a középmagyar szövegekben. Találkozhatunk olyan esetekkel perekben, ahol a feleségek vallomástétele helyett a férjé szerepel. Más helyeken a jegyző munkája kérdésessé teszi, volt-e női megszólalás; az egy családon belüli férfi és női vallomások rögzítésének minőségi különbsége árulkodik a férji hatalomról.

A kutatás eredményei arra vonatkoznak, hogy a feleség szerepében milyen megszólalási lehetőségei lehettek a nőknek egy hivatalos színtéren, így a kora újkori családon belüli viszonyokat, szerepeket a diszkurzív gyakorlat elemzésén keresztül képes láttatni. A megközelítés végig szem előtt tartja a jegyző általi konstruáltság kiemelését, ami azzal jár, hogy az elemzés nem merül ki a beszélt nyelvi jegyek tanulmányozásában, hanem az írottság szempontját is megkísérli bevonni az kutatásba. Így módszertani reflexiók mellett kitér azokra a nyelvi elemekre, amelyek egy kívülálló személy, a jegyző viszonyulásáról árulkodnak a házaspárok tagjai között lévő hierarchiához kapcsolódóan.

A konferencia programja megtekinthető itt.

Sziasztok!

Fésű Anna Magdolna vagyok, az ELTE BTK Alkalmazott nyelvészet mesterszakos hallgatója. Legjobban a terminológia érdekel, ezen belül is főleg az, hogy ugyanazon témákról szóló textusokban mi a különbség, és ennek milyen okai lehetnek.

Krónika mint szakszöveg? Küküllei János krónikája kognitív funkcionális szempontból

Vajon válhat-e egy 14. századi krónika tudományos szakszöveggé? Megtalálhatóak-e benne azok a szövegi sajátosságok, melyek a kognitív funkcionális szempontú szövegvizsgálat által előírt szakszövegi jellemzők? Amennyiben igen, úgy felmerül az a kérdés is, hogy a krónikának az eredeti latin változata vagy annak fordítása minősíthető szakszövegnek?

Előadásomban ezekre a kérdésre keresem a választ.

Kutatásom középpontjában a történelmi szaknyelv áll. Az előadás során azt tárnám fel, hogy a Küküllei János I. (Nagy) Lajosról szóló krónikája kognitív funkcionális szempontból minősíthető-e szakszövegnek.

A kognitív funkcionális keret alkalmazását a különböző történelmi műfajok átjárhatósága indokolja. E szemlélet elfogadja magának az elemzett szövegnek a kettős műfaji mivoltát, így egyszerre maradhat krónika és válhat szakszöveggé.

A vizsgálathoz így elsősorban bemutatásra kerülnek a prototipikus tudományos szakszöveg jellemzői, melyekhez viszonyítva veszem górcső alá magát a krónikát, annak terminológiáját, szintaktikáját és kohézióját érintve, majd kitérve a szövegen kívüli vizuális, egyéb segédeszközökre.

Vizsgálatomban elsődlegesen a Géréb László által fordított szövegrészt elemeztem azonban többször is összevetettem Küküllei János Scriptores Rerum Hungaricarum Veteres Ac Genuini-ben megjelent eredeti latin szövegével. A fordított változat elemzése nem mellékesen veti fel azt a kérdést, hogy mennyiben követte a fordító az eredeti textust, mennyiben beszélhetünk a magyar fordítás esetén is Küküllei szövegéről, s mennyiben Geréb Lászlóéról.

A konferencia programja megtekinthető itt.

Itt olvasható a konferencia idei programja:

Mindenkit szeretettel várunk!