A szervezőbizottság debreceni részlegéből másodikként bemutatkozva több tekintetben is csak ismételni tudnám Annát, ezt igyekszem elkerülni. Ám nem hallgathatom el, hogy magam is a Debreceni Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának másodéves hallgatója vagyok, valamint hatalmas lelkesedéssel tölt el, hogy idén debreceni diákokkal bővült a szervezők köre, ennyi azonosság talán belefér.
Alapszakos hallgatóként a témám Bethlen Kata Önéletírásának vizsgálatából és az ebből készülő kritikai kiadás szövegbeviteli munkálataiból indult ki. Hamar kiegészült a kutatás imádságoskönyvének és leveleinek elemzésével, majd fonalas munkáinak, templomi adományainak számbavételével, értelmezésével. Ezek felderítését és autopszia alapján történő tanulmányozását több külföldi tanulmányút és különböző ösztöndíjak segítették. Az eddigi eredmények OTDK-dolgozat, konferencia előadások és publikációk formájában láttak világot.
Doktori témám a 18. századi nők – elsősorban a nemes asszonyok – művelődésének, és műveltségük megmutatásának lehetőségeit vizsgálja, figyelembe véve többek között a neveléstörténeti, mediális, kegyességi és reprezentációelméleti összefüggéseket. Ezen műveltség kiemelt hordozói bizonyos írásos formák (önéletírás, imádság, levél), valamint a textíliák. Így az idei előadások közül elsősorban a hordozókkal és az emlékirat-irodalommal, illetve ezek összefüggéseivel foglalkozók érdekelnek.
Előadásom egy olyan korpuszt igyekszik bemutatni és értelmezni, amely a magyar kutatásban eddig kevesebb figyelmet kapott, illetve vizsgálata kizárólag művészettörténeti megközelítésű volt, nevezetesen a mintakönyveket. A 16–18. században igen népszerű kiadványok kéziratosan és nyomtatásban egyaránt terjedtek, elsősorban a hímzők, varrók tulajdonában voltak. A tekintélyes textilkészítő-műhelyt fenntartó Bethlen Kata esetében éppen ezért indokoltnak tűnik ezt a szempontot is érvényesíteni. A református patróna változatos mintákkal rendelkezett, és ezeket folyamatosan bővítette is, igyekezett megszerezni a neki tetsző darabokat, ahogy az leveleiből is kitűnik: „Őkegyelmét terheltem volt valami párta formák iránt…”. Így a hozzá köthetően fennmaradt textíliák mintavilágának elemzésekor az ilyen gyűjteményekkel való összevetés segít európai kontextusban is elhelyezni tevékenységét. Ami viszont a mintakönyvek korábbi értelmezésénél nem került előtérbe, az az hogy dedikációikkal ezek a kiadványok egy követendő nőképet is megfogalmaznak, forgalmaznak. A Bethlen Kata kutatásban már Markos Andrásnál megjelent szempont szerint, akár közvetlenül, akár közvetetten, Bethlen Kata patrónai, kultúraszervezői, írói tevékenységére valamiképpen hatást gyakoroltak udvari papjai, illetve halotti beszédeik, a női életvezetési tanácsadó könyvek, az angol puritán és pietista kegyességi szövegek és az erős hatást gyakorló családi hagyomány. Ugyanilyen kultúraforgalmazóként, elvárások és viselkedési minták hordozóiként érdemes tekinteni a mintakönyvekre is.
A magyar szakirodalomban több ma is sokat hivatkozott tanulmány foglalkozik teoretikusan a szöveghagyományozódás és a szöveghiba kérdésével. Előadásom esettanulmány, melynek célja, hogy egy sok szempontból nagyon is egyedi korpuszon, Bogáti Fazakas Miklós zsoltárain keresztül mutasson be egy lehetséges hibafogalmat, mely reményeim szerint árnyalni tudja az erről folyó elméleti vitát.
Egy 2008. szeptemberi tiszakürti terepkutatás során a falubéli régiségkereskedőnél bukkant fel egy törökszentmiklósi hagyatékból származó kéziratos füzet. A feliratozás szerint egykor Deák Lajos tulajdonában lévő 19. századi füzet (1881-96 között íródhatott) néhány mindennapi bejegyzés mellett számos, a népköltészet műfajai közé sorolható művet tartalmaz. Korábbi munkáimban e nem mindennapi darabokat tartalmazó füzet elemzésével foglalkoztam. Általános jellemzése mellett a füzetben megtalálható művekből részletesen a népmese kategóriába soroltakat vizsgáltam, azokat a magyar népmesekutatás módszereivel igyekeztem elemezni. Választásom azért esett rájuk, mert paraszti kéziratban fellelt népmesékkel aligha találkozhatunk. Elemzésem során az író stílusára, motivációira is megpróbáltam fényt deríteni. Előadásomban a mesék, és a füzet elején található vallásos népénekek mellett egy különleges mondaalapú történetre is kitérek. Emellett megpróbálok rámutatni, milyen szerepe lehetett a füzetben található szövegeknek, illetve magának a füzetnek a mindennapi kultúra írásbeli és szóbeli oldalának határán..jpg)
A fehérhegyi csatát (1620) követő erőszakos térítés és birtokelkobzás következményeképpen cseh menekültek áramlottak be és telepedtek meg a felső-magyarországi területeken. Több okra vezethető vissza a cseh exulánsok Trencsénben és környékén való letelepülése. Ezeken a területeken magyar, szláv és német lakosság élt együtt, és a cseh menekültek a nyelvileg rokon szláv népességgel már meglévő kapcsolataik révén és a nemesi családok segítségével telepedhettek le a városokban. I. Rákóczi György birtokot adományozott a cseh testvériség tagjainak, akik később betagolódtak a magyarországi kálvinista egyházba. 