Hernády Judit vagyok, a PPKE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának másodéves hallgatója, Textológia és régi irodalom programon. Disszertációm témája a magyar nyelvű barokk udvari költészet, ezen belül elsősorban Esterházy Pál és Koháry István líráját vizsgálom, de a fenti kategória alá sorolt többi költő (Listius László, gróf Balassa Bálint és Beniczky Péter) munkásságával is foglalkozom. Tágabb érdeklődési körömbe tartozik Balassi Bálint, Rimay János és Zrínyi Miklós költészete, illetve a katolikus egyházi énekek 17. századi korpusza.
„Egyszer írt versemet nem is jobbítottam...”: A kézirat mint a költői alkotásmódról nyerhető információk forrása a Koháry-kolligátumok tükrében
Koháry István (1649–1731) költeményeinek egy része a nyomtatványok mellett több kéziratos és nyomtatott anyagot egyaránt magába foglaló kolligátumban is ránk maradt. Bár e kéziratos források nem autográfok, a szerzőtől vagy a szerző környzetétől származónak tekinthetők, ezért fontos többletinformációkkal szolgálnak a szövegek alakulástörténetéről. Előadásomban a kétféle fizikai hordozó tartalmi és formai jellemzőit összevetve kísérlem meg a Koháry-féle „fűzfapoézis” – és ezáltal a 17. századi magyar nyelvű költészet – szövegformálásának néhány vonatkozását bemutatni.
A kolligátumok kéziratos anyagában a korrektúrajavítások mellett olyan szövegmódosítások is találhatóak, melyek egyes költemények keletkezési folyamatára is némi rálátást biztosítanak. Ezek esetében részletesen elemzem a szerző szövegátalakító eljárásait, illetve az adott műre vonatkozó koncepcióbeli elmozdulásokat. A kisebb-nagyobb javítások és módosítások azt jelzik, hogy Koháry a kiadások előkészítése során újra átnézte műveit, s a fűzfapoézisnél magasabb fokú költői tudatosságra valló módon eszközölt rajtuk különféle változtatásokat: az apró stilisztikai-grammatikai korrekciók mellett egész költemények újraírására vagy eltérő cikluselrendezés kialakítására is sort kerített. A kéziratok nem publikált alkotásainak, elvetett változatainak és töredékeinek köszönhetően pedig a szerzői szelekció szempontjai is megmutatkoznak.
A vizsgált példák egyfelől igazolják azt a szakirodalomban már korábban is felvetődő vélekedést, hogy Koháry börtönköltészete nem nélkülözi a fiktivitást azokban az elemeiben sem, amelyeket a szöveg referenciális utalásokként látszik működtetni. Másfelől a gondos szövegátalakító műveletek, a fiktivitás hangsúlyos szerephez juttatása és a nagyobb kompozíciók tudatos megszerkesztése a versein mit sem alakító fűzfaköltő szerepét magára öltő szerző önmeghatározását is kevéssé komolyan vehetőnek mutatja.
A konferencia programja megtekinthető itt.
