Figula János vagyok, az ELTE harmadéves doktorandusza (Irodalomtudományok, A magyar barokk). Magyar, esztétika és pedagógia szakokon végeztem, majd zenei tanulmányokat folytattam a grazi és bécsi zeneakadémián. A prózában előforduló ritmikus jelenségeket vizsgálom, ezen belül a határterületek fontosak számomra a különböző műnemek között: mikor válik prózává, művészi szöveggé a köznyelv és mikortól válik verssé a próza. Szívesen foglalkozom még a zenével, illetve a zene és a szöveg kapcsolatával.
Szerkesztői magatartás és ami mögötte van – Révai Miklós Faludi-kiadásai (1786, 1787)
Faludi Ferenc élete során folyamatosan nyomdák közelében élt és dolgozott, prózai művei két kivétellel (Téli éjszakák, Történetek a Szűz Máriáról) meg is jelentek életében, gyakran több kiadásban is, mely kiadásokat mindig gondosan ellenőrizte és javította. Vagyis elmondhatjuk, hogy hozzáértő, gondos kiadója volt saját szövegeinek is és minden lehetősége megvolt műveinek kiadására.
Versei viszont nem jelentek meg életében, részben kéziratos formában terjedtek, részben a szájhagyomány útján, mivel igen kedveltek voltak. Ezt kihasználva és a költő emléke előtt tisztelegve jelenteti meg Révai Miklós a költő halála után hét évvel a verseket Győrben, majd egy évvel később „megjobbítva” Pozsonyban. A két kiadásban vannak eltérések, viszont egy közös jegyük is van, mely elmondható az összes többi kiadásról is a mai napig: a költő szellemi hagyatékát tükröző kéziratos versesfüzetet - melynek fakszimile kiadása 1992 óta elérhető a nagyközönség számára is – figyelmen kívül hagyja. „Ki merné ma Ady Endre vagy József Attila köteteinek verssorrendjét vagy írásmódját megváltoztatni?” – teszi fel a kérdést Borián Elréd, Faludi kéziratainak kiváló kutatója és ad is egy lehetséges választ: „Ám ha csak kéziratok maradtak volna tőlük, bizonyára nagy viták lennének a verssorrendről.” (ItK, 2016, 504.)
De Faludi nemcsak kéziratokat hagyott az utókorra, hanem egy kötetet, melynek sorrendje hasonlóságokat mutat Zrínyi Syrena-kötetével, mint arra Kovács Sándor Iván rámutatott és aki kézbe veszi a fakszimile kiadást, jól láthatja, hogy egy nagy gonddal elkészített munkáról van szó, melyet a korban ajándéknak készítettek a költők fontos emberek számára. Jelen esetben ezt az ajándékot Faludi az utókornak szánhatta, de eddig még nem fogadtuk el és költői testamentumának és verseinek kritikai kiadása várat magára.
Előadásom keretében a következő kérdésekre keresem a választ: miért nem adta ki Faludi a verseit, miért nem tartotta Révai magát az általa nagyrabecsült költő végakaratához és miért kellett újra kiadni a verseket egy év elteltével?
A konferencia programja megtekinthető itt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.