Posta Anna vagyok, a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskolájának doktorjelöltje. Készülő doktori értekezésem a 16. századi magyarországi protestáns neolatin bibliai költészetről (sacra Poetica) szól. Emellett az Új Nemzeti Kiválóság Program doktorjelölti ösztöndíjasaként a Debreceni Református Kollégium 16–17. századi professzorainak latin nyelvű alkalmi költeményeivel is foglalkozok. Előadásomban arra vállalkozok, hogy (ez utóbbi szövegkorpuszból kiemelt) két halotti versgyűjtemény költeményeinek elemzésével betekintést adjak a 17. századi debreceni értelmiségi réteg műveltségébe, gondolkodásába, a városhoz és egymáshoz való viszonyába.
A 17. századi debreceni értelmiség műveltsége és kapcsolatrendszere két neolatin halotti versgyűjtemény tükrében
Debrecen 17. századi szellemi vezetői, művelt polgárai, papjai, tanárai egyben kiváló poéták is voltak, verseik többnyire alkalmi jellegűek és rendkívüli eseményekhez (pl. esküvő, halál, könyv megjelenése), kiemelkedő személyekhez (többnyire református közösségük tagjaihoz, barátaikhoz) kapcsolódnak. Ezekre az alkotásokra a kutatás ezidáig nem figyelt kellően, pedig tagadhatatlan provinciális értékük mellett nemzeti irodalmunk szerves részét is képezik, így beemelésük az irodalmi köztudatba a korszak kutatásában kiváltképpen fontos ügy. A késő humanista protestáns értelmiség tagjai közötti kapcsolatrendszerbe kiváló betekintést nyújtanak a korabeli alkalmi költemények: pl. üdvözlőversek, lakodalmi köszöntőversek, halotti költemények. Ez utóbbiak a 17. század utolsó évtizedeiben kölünleges népszerűségnek örvendtek Debrecenben, ugyanis 1679-től 1700-ig összesen hat halotti versgyűjtemény jelent meg Debrecenben: 1.) Sympathia Memoriae (1679, Köleséri Mihály halálára), 2.) Lamentum Metricum (1681, Martonfalvi György halálára), 3.) Parentatio lugubris (1681, Nógrádi Mátyás halálára), 4.) Brabaeum vitae (1683, Köleséri Sámuel halálára), 5.) Hedera Poëtica (1686, Felvinczi Sándor halálára), 6.) Honor Posthumus (1700, Szilágyi Márton halálára). A felsorolt antológiák közül kiemelkedik a két elhunyt püspököt, Nógrádi Mátyást és Szilágyi Mártont búcsúztató kötet, melyeknek versírói között felsorakozik a tiszántúli egyházkerületnek szinte egész papsága, az értelmiségnek szinte valamennyi képviselője: a tehetősebb polgárok, a kollégiumi professzorok és diákok. Előadásomban arra vállalkozok, hogy a két kiemelt gyűjtemény verseinek elemzésével betekintést adjak a 17. századi debreceni értelmiségi réteg műveltségébe, gondolkodásába, a városhoz és egymáshoz való viszonyába.
A konferencia programja megtekinthető itt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.