Kedves Érdeklődők,
mától kezdve minden héten két előadónkat mutatjuk be a blogon, hogy fokozzuk az amúgy is fokozódó várakozást.
Az első (bemutatott) résztvevőnk Kollár Zsuzsanna, aki az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának A magyar és európai felvilágosodás doktori programjában tanul. Hozzánk Írásgyakorlat vagy műalkotás? A Teleki család drámaírói tevékenysége a 18. században című előadással jelentkezett, aminek itt olvashatjátok a rezüméjét:
A legújabb közköltészeti kutatások és költészettörténeti perspektívák nyomán érdemes egy pillantást vetni a 18. századi magyar arisztokrácia drámaírói törekvéseire. Hasznos lehet átgondolni, hogy egy mára elfeledett poétikai tradíció áll-e a magyar főrangúak drámaírói ambíciói mögött, avagy inkább az arisztokrata íráshasználat egyik módját láthatni benne. A kérdés még inkább úgy tehető fel, hogy mire voltak használatosak ezek az drámaszövegek. Műalkotásoknak tekintették ezeket az alkotók, vagy a drámaírás a művelődés, esetleg a kulturális cselekvés sajátos formája volt? A kéziratos forma ellenére lehetett-e olvasótábora ezeknek a szerzőknek?
A feltett kérdések megválaszolásához egy olyan arisztokrata család műveit hívom segítségül, akik a szokottnál nagyobb könyvanyaggal rendelkeztek, kiváló, a kor szempontjából egyedülálló nevelésben részesültek, és mindemellett a legkülönbözőbb módokon színházpártolói tevékenységet is folytattak. A családon belül a drámaírásnak – sok más kultúrpraxis mellett – szintén hagyománya volt. Az elmondottak alapján elsősorban Teleki (II.) László, és Teleki Domokos kéziratban maradt drámáit vizsgálom, és célom a szűkebb, miniatürizált korpusz tanulságait rápróbálni egy tágabb csoport alkotásaira.
A 15. század elején Manuel Chrysoloras Firenzébe érkezett Ptolemaiosz Geográfiájának egyik 
