HTML

Fiatalok Konferenciája

A Fiatal Kutatók Konferenciája utódjaként létrejött FiKon, azaz Fiatalok Konferenciája ezúttal az ELTE BTK és a DE BTK támogatásával, hallgatóinak közös szervezésében 2021 őszén kerül megrendezésre Budapesten.

Címkék

absztrakt (1) adatbázis (1) Adattár (1) Arianna könyvek (1) Balassi Bálint (1) Balogh Zsuzsánna (1) Bánffy Dénes (1) barokk irodalom (2) Bartók Zsófia Ágnes (1) bemutatkozás (2) Bethlen Kata (2) Bogáti Fazakas Miklós (1) Bognár Péter (1) Busch Péter (1) Cserei Mihály (1) Debreceni Egyetem (1) de btk konferencia (1) diákszálló (1) e-mail (1) ELTE (1) ELTE BTK (1) ELTE BTK Régi Magyar Irodalom Tanszék (3) ember (1) erkölcsbotanika (1) Esterházy család (1) fagyi (1) Fajt Anita (1) felekezetiség (1) felhívás (2) Fésű Anna (1) Fiatal Kutatók Konferenciája (6) fikon (16) Frangepán Ferenc (1) Garaczi Zoltán (1) Gesztelyi Hermina (2) Görög Dániel (2) Grand Café (1) határidő (3) hostel (1) hotel (1) irodalmi körök (1) irodalomtörténet (3) iskolatörténet (1) jelentkezés (1) József Attila Kör (1) jó idő (1) Kant (1) kérdés (1) Koháry István (1) kollégium (1) konferencia (6) konferenciakötet (1) könyvtár nyitvatartás (1) kor (1) kortárs (1) kortárs magyar irodalom (1) középkori irodalom (3) Küküllei János (1) kultúrjav (1) LibreOffice (1) magánkönyvtár (1) Markó Anita (1) Maróthy Szilvia (2) Moritz Kinga-Éva (1) művelődéspolitika (1) női irodalom (2) nyári nyitvatartás (1) nyelv (1) nyelvészet (1) nyitás (1) odt-formátum (1) olvasóközönség (3) önéletírás (1) oratio (1) Pákei József (1) Pallas (1) panzió (1) Papp Sára Írisz (1) Pap Balázs (1) Pázmány Péter (1) Pécsi Lukács (1) politikai publicisztika (1) Posta Anna (1) PPKE (1) prédikáció (3) programfüzet (1) psalterium (1) ráolvasások (1) reciti (2) régi magyar irodalom (1) reneszánsz irodalom (2) rezümé (4) Rimay János (1) statisztika (1) szállás (1) szeptember 15 (1) szervező (1) szöveghagyomány (1) SZTE BTK (1) SZTE BTK Régi Magyar Irodalmi Tanszék (3) tankönyvkiadás (1) társ (1) térkép (1) textília (2) Torday János (1) törökellenes irodalom (1) Uránia (1) vers (2) verskötet (1) visszaszámlálás (1) Wathay Ferenc (1) zsoltárparafrázis (1) Címkefelhő

2022.11.07. 18:10 Kovács Annamari

Bemutatjuk előadóinkat: Farkas Flóra (ELTE)

Farkas Flóra az ELTE BTK magyar–latin osztatlan tanári szakán végzett, jelenleg az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának másodéves hallgatója. Kutatási területei: szöveghagyományozódás a késő középkori prédikációirodalomban, kétnyelvű kéziratok és nyomtatványok története, típusai és funkciói, valamint a latinoktatás története.

Módszertani nehézségek XVI–XVII. századi többnyelvű nyelvkönyvekben: A Janua Linguarum és népes rokonsága

A latin nyelv tanításának történetében fel-feltűnő multilingvális műformák egy aránylag jól körülhatárolható funkciójú, önmeghatározásokat, konkrét célkitűzéseket is megfogalmazó csoportja a többnyelvű régi nyomtatványoknak. A vernakuláris nyelvek beemelése által az így – elviekbenben – univerzálissá bővített, klasszikus és modern nyelvekre egyaránt kiterjesztett metodika azonban sokszor nem csupán a gyakorlattól, de a realitástól is messze rugaszkodó szövegformákban ölt testet. Erről nem csupán maguk a latin–vernakuláris nyelvű bilingvisek, hanem azok szerzői, szerkesztői és kiadói paratextusai is szolgáltatnak forrást, hol egybemosva élő és holt nyelv tanításának lehetőségeit, hol problematizálva azt, hol csodálatos hatékonyságú, „könnyű és egyszerű” módszerként hivatkozva a leírtakra.
A kiindulópont a vizsgált könyvcsoportban William Bathe ír jezsuita szerzetes Janua Linguarum című, 1611-ben megjelent műve, melyet számos, többé-kevésbé átdolgozott, (legalább) bilingvis nyelvkönyv változata követ, többek között Caspar Schoppe (Mercurius Bilingvis, illetve Quadrilinguis címen), John Harmar, valamint Jan Amos Comenius szerkesztése nyomán. Előadásomban a kétnyelvű segédkönyvek egy egymással szoros kapcsolatban álló csoportjáról, azok nyelvoktatástörténetileg problémás és egyéb tekintetben érdekes pontjairól, szétfejlődésük történetéről és – egy tudomásom szerint eddig feltáratlan – filológiai, metrikai és tipográfiai kérdésről szeretnék beszélni, melyhez a Janua Linguarum forrásainak és keletkezésének megvizsgálása viheti közelebb a nyelvpedagógia történetének mára jobbára járhatatlan kuriózummá vált, de a latin és a vernakuláris nyelvek viszonyáról direkt és implicit módon is tanúskodó művek iránt érdeklődő olvasót.

Szólj hozzá!


2022.11.07. 14:10 Kovács Annamari

Bemutatjuk előadóinkat: Berta Balázs (BME)

Jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki karán vagyok osztatlan szakon ötödéves hallgató. Épített örökség specializáción tanulmányaim fő területe a történeti, műemléki tervezés és kutatás. Ebben a félévben a specializáción Zsámbékon végzünk kutatásokat és felméréseket. Mélyrehatóbban eddig a XV-XVI. századi Magyarországgal és annak hadi építészetével foglalkoztam.

XVI. századi magyar végvárak bástyáinak fejlődése

 

A „hadügyi forradalomnak” nevezett várépítészeti fejlesztések Magyarországon már a XVI. végén tökéletesen nyomon követhetők. Ennek a folyamatnak a vívmánya az olasz rendszer fokozatos kialakulása volt, melyben a legnagyobb szerepet a bástyák jelentették. Magyarországon azonban már korábban, a XV. században megjelentek a kőből épített bástyák. Ilyen, modernebb kőbástyának tekinthetők például az egri vár Varkoch-, Sándor-és Dobó bástyája. Az olasz rendszert erődítések felépítése alapján két részre szokták bontani: óolasz és újolasz. Az újítás abban állt, hogy csak egyenes falszakaszokat használtak– így megszűntek a holtterek –, illetve megjelent az új, kiugró ötszögű védmű, a bástya. Ennek a segítségével plusz lövegeket tudtak elhelyezni és ezekből két tűz között tudták tartani a támadó csapatokat. Az 1556-ban megalakult Haditanács egy következő meghatározó pont volt a magyar végvárrendszer fejlesztése szempontjából. A legfontosabb szerepe abban volt, hogy a Haditanács irányításával immáron meseteremberek (elsősorban itáliai, de német és spanyolok is) dolgoztak viszonylagos rendszerességgel az erődítési munkálatokon. Majd később, 1576. évi nagy haditanácskozáson határozták meg a török elleni védelem stratégiáját és a várak szerepét.
Kezdetben a védműveket földbirtokosok külön kérésére építették általában itáliai mesterek, de már ekkor is voltak királyi szolgálatban álló itáliai várépítők. Az bátran kijelenthető, hogy az olasz rendszer teljesen tisztán nem mutatható ki a magyarországi végvárak építésében, hiszen maga a folyamat sem egyszerűen lehatárolható. Azonban a bástyák kialakulása és fejlődése nagyon szépen kimutatható hazánkban. Ezek folyamatos fejlesztése a törökkel vívott harcok során sok esetben egy váron belül is fellelhető.
A bástyák és az olasz rendszer segítségével volt képes Magyarország kiegyenlíteni a hadászati és harcászati hátránya jelentős részét, és meg tudta állítani az osztrák tartományok, illetve Bécs irányába előretörő török hódítást. Előadásomban a kora újkori magyar erősségek – különösen a bástyák – vizsgálatával a hadügyi forradalom, valamint a török elleni védekező harc közötti kapcsolatot mutatom be.berta-b.png

Szólj hozzá!


2022.11.07. 10:10 Kovács Annamari

Bemutatjuk előadóinkat: Bakos Dzenifer (SZTE)

Bakos Dzsenifer vagyok, az SZTE BTK klasszika-filológia mesterszakos képzésének utolsó éves hallgatója. Érdeklődési köröm hasonlóan, mint az alapszakos képzés alatt, most is a neolatin irányba terelődött. A 2020/2021-es tanévben írt, alapképzést lezáró szakdolgozatom témája Zermegh János és emlékiratának kutatástörténete volt. Egy időközben előkerült kézirat helyszíni vizsgálata nyomán azonban számos új kérdés felmerült az emlékirat kapcsán. A téma iránti lelkesedésem miatt egyértelmű volt számomra, hogy az elkövetkezendő időszakban is szívesen foglalkoznék az emlékíróval, így a mesterképzést lezáró szakdolgozatom és a tervezett TDK dolgozatom témája is a Zermegh-kutatás lesz.
Egy ismeretlen Zermegh-kézirat
Előadásom tárgya a 16. században élt Zermegh János és emlékirata. Egyetlen munkája, amelynek címe „Joannis Zermegh: Rerum gestarum inter Ferdinandum et Johannem Hungariae reges commentarius” (magyar címe: Zermegh János: Emlékirat a Ferdinánd és János, Magyarország királyai között történt dolgokról) a mohácsi csata és Szapolyai János halála közti magyarországi eseményeket tárgyalja. A személyes tapasztalat alapján íródott emlékirat elsődleges forrás Magyarország egyik legfontosabb időszakáról, a kettős királyság korának polgárháborús viszonyairól.
Az emlékiratnak autográf kézirata nincsen, mindösszesen két posztumusz kiadása ismert a szövegnek. Időközben azonban az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár állományából előkerült egy Zermegh-kézirat, amelynek érdekességeivel egy már korábbi tanulmányomban foglalkoztam.
Az előadásom során a kevésbé népszerű, amszterdami kiadáson és annak paratextusain lesz a fő hangsúly: az esztergomi kézirat ugyanis lehetőséget ad, hogy a kiadások margómegjegyzéseit is közelebbről megvizsgáljuk, így számos érdekes kérdés felmerül, mint például, milyen azok jellege, kik lehetnek a lehetséges szerzői, továbbá honnan erednek ezek a margók: már a kéziratban is jelen voltak-e, vagy csak a nyomtatásnál kerültek a kiadásba? Továbbá a kiadás második paratextusa és Zermegh emlékirata közötti lehetséges kapcsolatot is igyekszem megvizsgálni. A kérdés megválaszolása több szempontból is fontos lehet, hiszen amellett, hogy a kiadás végén olvasható levélről eddig – egy kivétellel – nem nagyon esett szó a Zermegh-irodalomban, figyelembe kell vennünk, hogy az emlékíró szövege az első olyan Szapolyai párti szöveg, amely Magyarország történelmének kifejezetten ennek az időszakáról számol be. Így tehát lényeges lehet körül járni az okát annak, amiért ez a csaknem negyven oldalas levél is helyett kapott az amszterdami kiadás végén.bakos-dzs.jpg

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása