Szmutku Melinda (szül. 1996. 04. 07.) a kolozsvári Babeș−Bolyai Tudományegyetem Hungarológiai Tudományok Doktori Iskolájának doktorandusza. Az alapképzést magyar nyelv és irodalom−német nyelv és irodalom és a mesterképzést Magyar nyelvészeti és irodalomtudományi tanulmányok szakon ugyanezen egyetemen végezte el.
Kutatási területe, érdeklődési köre a régi magyar irodalom, különös tekintettel a 16 és 17. század katolikus megújulással kapcsolatos és devóciós irodalmára. Doktori kutatási témája Kopcsányi Márton ferences szerzetes életművére terjed ki, melynek egy részét már mesteri dolgozatában bemutatta.
Két „idegen” a 17. századi Magyarországon. Az „új tanítók” és a „pogány török” reprezentációi Kopcsányi Márton műveiben
Kopcsányi Márton a 16. és 17. század fordulóján élt kevésbé kutatott, de annál inkább kulcsfontosságú szerzője a katolikus restauráció irodalmának. Művei mindamellett, hogy a kor emberének lelki épülését szolgálják, aktuális, a katolikus egyház problémáit érintő kérdéseket is tartalmaznak. A művekben bár elmélkedések, imádságok és perikópák sorozatát olvashatjuk, a kor Magyarországának két legégetőbb problémája is szerepet kap: a reformáció terjeszkedése és a török elnyomás.
A katolikus megújulás folyamata által létrejött vitairat irodalom gyakori tematikája a két „idegen”. A protestáns prédikátorok tevékenységének és tanainak bírálata, a reformáció térhódításának következményei és hatásai, valamint a török uralom gyakran egymás mellé kerülnek az ezeket a témákat, az ezekkel kapcsolatos problémákat taglaló szövegekben. Az ebben az időszakban keletkezett szövegek nemcsak bemutatják a fent említett eseményeket, hanem „a máshoz” való viszonyt, bizonyos nézeteltérések megoldási lehetőségeit is tartalmazzák.
Kopcsányi Márton egyetlen vitairatában, imádságoskönyvében és a Szűz Máriáról szóló elmélkedéseket tartalmazó művében a korabeli „más” tanítókat, tanításukat és a katolikusok ehhez való viszonyulását is tárgyalja, bemutatja; és érvekkel alátámasztja azt is, hogy mitől új tanítók a protestánsok, miért nem fogadható el a katolikusok számára tevékenységük.
Előadásomban arra keresem a választ, hogy Kopcsányi milyen nyelvi eszköztárral, milyen kontextusban és hogyan mutatja be az új tanítókat, tanításukat és a katolikusok ezekhez való viszonyulását. A témafelvetés második része pedig mindezek megválaszolása után a Kalauzzal való tematikai kapcsolódási pontok kereséséből, illetve az új tanítókról és a törökről szóló szövegkörnyezetek komparatív vizsgálatának bemutatásából állna, mely demonstrálná, hogy Kopcsányi milyen mértékben kölcsönzött Pázmánytól témákat, szöveghelyeket és motívumokat.
A konferencia programja megtekinthető itt.
