Kovács Dániel László vagyok, a PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskola hallgatója. Történészi tanulmányaimat 2017-ben kezdtem a Pécsi Tudományegyetemen, jelenleg az "Európa és a magyarság a 18–20. században" programban veszek részt elsőéves doktoranduszként. Kutatási területem a magyar rendiség utolsó korszaka. Eddig munkáimban elsősorban az 1790 és 1848 közötti vármegyei világgal foglalkoztam, azon belül is a dél-dunántúli régióval, különösképpen Somoggyal.
Készülő doktori disszertációm alapvetően egy vármegyetörténeti kutatás, részben klasszikus közigazgatástörténeti, részben újabb társadalom-, illetve vidéktörténeti szempontok alapján. A vármegye tökéletes környezet arra, hogy a helyi sajátosságokon, eltéréseken túl az országos, birodalmi szint általánosságait is elemezhessük. A különbségekből és mintakövetésekből nem csak a helyi viszonyokra következtethetünk, hanem a nagyegészet formáló tényezőkről is élesebb képet kaphatunk, korábban nem látott összefüggéseket fedezhetünk fel.
A rendiség utolsó korszakát sokáig leginkább egyetlen egy konfliktusgóc, a reformerek és a reform-ellenesek küzdelme mentén mutatták be a nagy történeti szintézisek. A valóságban azonban számos más tényező is polarizálta a periódus közéletét. Dolgozatom ezen tényezőkre helyezi a fókuszt. Vizsgálatomban a hagyományos rendi ellentétek mellett olyan kevésbé feldolgozott jelenségekkel foglalkozom, mint a hivatali visszaélések problémája, a főispáni hatalom határairól folyó küzdelmek, valamint a rendeket még továbbra is megosztó felekezeti széthúzások. Jelen konferencián utóbbi tematikát érinteném az 1790 és 1800 közötti időszakban.
Köztörténetből ismert, hogy II. József 1781-es türelmi rendelete az 1790–91-es diétán törvényerőre emelkedett, ezzel pedig megtörtént a protestáns nemesség szinte teljes emancipációja (a dekretális eskü eltörlése, az aulikus helyek megszűntetése stb.) A vármegyei szint vizsgálata Somogyban azonban mást mutat. Bár a közigazgatástörténet hagyományos forrásai (közgyűlési jegyzőkönyvek, iratok) szintén a felekezeti egyenlőség megszületéséről tudósítanak, más dokumentumok igencsak árnyalják a képet. A sorok között olvasva, illetve magánlevelezéseket, irodalmi műveket is bevonva a kutatásba, több helyen találkozhatunk a protestáns emancipáció hiányosságaival a 18. század végi Somogyban. Ezen hiányosságok alatt elsősorban nem a tovább élő korlátozó intézkedéseket (a vegyesházasságok és az áttérések kérdését) értem, hanem azokat a lassan változó íratlan szokásokat, személyes előítéleteket, amelyek még hosszú évtizedekig megnehezítették a protestáns nemesség érvényesülését a dél-dunántúli térségben.
Előadásomban az 1790 után el nem tűnő felekezeti konfliktusokat, illetve azok forrásait mutatom be Somogyban, főként a katolikus Boronkay József és a református Palóczi Horváth Ádám vitáira, levelezéseire építve prezentációmat.
A protestáns nemesség emancipációja és az ebből eredő konfliktusok 1790 után
Az 1790 és 1848 közötti vármegyei politizálás vizsgálata már több kutatásom tárgyát képezte. A vármegyei szervek, hivatalok működése állandó volt a rendiség utolsó korszakában – szemben a periodikusan összehívott országgyűlésekkel – így a politikai változások, csatározások története a törvényhatóságok feldolgozásán keresztül rajzolható fel igazán. Gyakran teljesen más megvilágításba kerülhetnek makroszinten megfigyelhető jelenségek, ha egy fokkal lentebb, mezoszinten is elemezzük azokat. Ilyen például a felekezeti konfliktusok kérdése is.
Köztörténetből ismert, hogy II. József 1781-es türelmi rendelete az 1790–91-es diétán törvényerőre emelkedett, ezzel pedig megtörtént a protestáns nemesség szinte teljes emancipációja (a dekretális eskü eltörlése, az aulikus helyek megszűntetése stb.) A vármegyei szint vizsgálata Somogyban azonban mást mutat. Bár a közigazgatástörténet hagyományos forrásai (közgyűlési jegyzőkönyvek, iratok) szintén a felekezeti egyenlőség megszületéséről tudósítanak, más dokumentumok igencsak árnyalják a képet. A sorok között olvasva, illetve magánlevelezéseket, irodalmi műveket is bevonva a kutatásba, több helyen találkozhatunk a protestáns emancipáció hiányosságaival a 18. század végi Somogyban. Ezen hiányosságok alatt elsősorban nem a tovább élő korlátozó intézkedéseket (a vegyesházasságok és az áttérések kérdését) értem, hanem azokat a lassan változó íratlan szokásokat, személyes előítéleteket, amelyek még hosszú évtizedekig megnehezítették a protestáns nemesség érvényesülését a dél-dunántúli térségben.
Előadásomban az 1790 után el nem tűnő felekezeti konfliktusokat, illetve azok forrásait mutatom be Somogyban, főként a katolikus Boronkay József és a református Palóczi Horváth Ádám vitáira, levelezéseire építve prezentációmat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.