A Debreceni Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának frissen felvett hallgatója vagyok. Eddigi kutatásom egyrészt a 18. századi magyar nyelvű katolikus halotti prédikációk, másrészt a máriapócsi könnyező ikonok tisztelete szöveges reprezentációjának témakörében hozott eredményeket. Ezek megvalósulása eddig BA-s és MA-s szakdolgozat, OTDK dolgozat, publikációk és konferencia előadások formájában történt, melyet külföldi ösztöndíj is segített. A további kutatás során főként a halotti prédikációkkal szeretnék foglalkozni.
Eddigi kutatómunkám alapján úgy tűnik, hogy a 18. század első évtizedeiben megjelent halotti prédikációkban (az elhunyt laudatiójában mint a hallgatóság meggyőzésére szolgáló érvelésben) fontossá váltak a következő kérdések. Egyrészt az, hogy vajon az elhunyt megtett-e mindent üdvössége elnyeréséért. Másrészt az, hogy az éppen temetett személy szerepelhet-e jó példaként a beszédet hallgatók/olvasók előtt.
A mintaadó jelleg viszont azt is jelenti, hogy a prédikáció mint argumentatív szöveg csupán elvárást, előírást közvetít: ezen keresztül nincs közvetlen hozzáférésünk a haldoklás tényleges vallásos gesztusaihoz. Egy teljes történeti antropológiai kutatás tárhatná fel ezek rendszerét a 18. századi egyháztörténet, Erdélyben különösen az 1730-as évek elejétől jellemző katolikus térnyerés kontextusában. A továbblépéshez szükségesnek tartom más források, például az ars moriendi-irodalomnak és az ezzel kapcsolatos szakirodalomnak, valamint a canonica visitatióknak, a végrendeleteknek és más levéltári dokumentumoknak a vizsgálatát. Így nemcsak a (főképpen halotti) prédikációk érvelését érthetjük meg jobban a közönség szempontjából, hanem alaposabban feltárhatjuk a haldoklás felekezetfüggő értelmezésének tágabb összefüggéseit a 18. század első felében.
