Balog Edit Otilia (1985): A Debreceni Egyetem Irodalomtudományok Doktori Iskola abszolutóriumot szerzett hallgatója, valamit gimnáziumi tanár vagyok. Kutatási területem a magyar felvilágosodás irodalma, különös tekintettel a női alkotók szereplehetőségeire és szövegeik kulturális beágyazottságára. Készülő disszertációmban többek között Molnár Borbála (1760-1825) és Újfalvy Krisztina (1761-1818) közös kötetével (Barátsági vetélkedés...,Kolozsvár, 1804.), Fábián Julianna (1766-1810) és Gvadányi József (1725-1801) munkájával (Verses levelezés...,Pozsony,1798), valamint Vályi Klára alakjával foglalkozom. Emellett publikálok kortárs magyar irodalmi szövegekről.
Amit pedig az előadásáról tudhatunk:
Az Uránia célközönsége – szándék és „valóság”
A XVIII. század végén formálódó magyar irodalmi intézményrendszer létrejöttének elengedhetetlen része volt a megélénkülő folyóirat-kiadás. Bár a Kármán József és Pajor Gáspár szerkesztette Urániának (1794-95) mindössze három száma jelent meg; a lap Toldy Ferenc akadémiai székfoglalójától (1843. március 23.) kezdve a mindenkori kánon szerves része. A Bé-vezetés rögzíti a célközönséget: „ezen Munkát különössen az Asszonyi-nemnek szántuk. […] Leg-szebb Álmaink közzűl-való az, ha eggy kellemetes Hazánk’ Leányának unalmas Óráját hasznossan rövidíthetjük.” Tervezett előadásom középpontjába az Uránia célközönségének és tényleges olvasóközönségének kérdéskörét állítom; arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen formában érvényesül a bevezetésben rögzített szándék és vezérelv a lapszámokban. Érdekel, hogy hogyan, milyen szempontból jelenik meg a nőiség a folyóiratban, milyen szereplehetőségekkel ruháznák fel feltételezett olvasóikat a szerkesztők. A kérdések megválaszolásához vizsgálom a magyar nőnevelés korabeli kereteit és lehetőségeit, valamint a lap szövegeinek tematikáját, különös figyelemmel fordulva a A’ Nemzetek’ külömb-féle Szokásai a’ Házasodáskor és a A’ módi című egységek felé.
P. S. Az előadás megtekinthető a videotoriumban erre a linkre kattintva.