HTML

Fiatalok Konferenciája

A Fiatal Kutatók Konferenciája utódjaként létrejött FiKon, azaz Fiatalok Konferenciája ezúttal az ELTE BTK és a DE BTK támogatásával, hallgatóinak közös szervezésében 2021 őszén kerül megrendezésre Budapesten.

Címkék

absztrakt (1) adatbázis (1) Adattár (1) Arianna könyvek (1) Balassi Bálint (1) Balogh Zsuzsánna (1) Bánffy Dénes (1) barokk irodalom (2) Bartók Zsófia Ágnes (1) bemutatkozás (2) Bethlen Kata (2) Bogáti Fazakas Miklós (1) Bognár Péter (1) Busch Péter (1) Cserei Mihály (1) Debreceni Egyetem (1) de btk konferencia (1) diákszálló (1) e-mail (1) ELTE (1) ELTE BTK (1) ELTE BTK Régi Magyar Irodalom Tanszék (3) ember (1) erkölcsbotanika (1) Esterházy család (1) fagyi (1) Fajt Anita (1) felekezetiség (1) felhívás (2) Fésű Anna (1) Fiatal Kutatók Konferenciája (6) fikon (16) Frangepán Ferenc (1) Garaczi Zoltán (1) Gesztelyi Hermina (2) Görög Dániel (2) Grand Café (1) határidő (3) hostel (1) hotel (1) irodalmi körök (1) irodalomtörténet (3) iskolatörténet (1) jelentkezés (1) József Attila Kör (1) jó idő (1) Kant (1) kérdés (1) Koháry István (1) kollégium (1) konferencia (6) konferenciakötet (1) könyvtár nyitvatartás (1) kor (1) kortárs (1) kortárs magyar irodalom (1) középkori irodalom (3) Küküllei János (1) kultúrjav (1) LibreOffice (1) magánkönyvtár (1) Markó Anita (1) Maróthy Szilvia (2) Moritz Kinga-Éva (1) művelődéspolitika (1) női irodalom (2) nyári nyitvatartás (1) nyelv (1) nyelvészet (1) nyitás (1) odt-formátum (1) olvasóközönség (3) önéletírás (1) oratio (1) Pákei József (1) Pallas (1) panzió (1) Papp Sára Írisz (1) Pap Balázs (1) Pázmány Péter (1) Pécsi Lukács (1) politikai publicisztika (1) Posta Anna (1) PPKE (1) prédikáció (3) programfüzet (1) psalterium (1) ráolvasások (1) reciti (2) régi magyar irodalom (1) reneszánsz irodalom (2) rezümé (4) Rimay János (1) statisztika (1) szállás (1) szeptember 15 (1) szervező (1) szöveghagyomány (1) SZTE BTK (1) SZTE BTK Régi Magyar Irodalmi Tanszék (3) tankönyvkiadás (1) társ (1) térkép (1) textília (2) Torday János (1) törökellenes irodalom (1) Uránia (1) vers (2) verskötet (1) visszaszámlálás (1) Wathay Ferenc (1) zsoltárparafrázis (1) Címkefelhő

2016.09.22. 17:00 anitamarko

Bemutatjuk előadóinkat: Mezei Emese (PPKE)

Mezei Emese vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának doktorandája. Kutatási területem a késő középkori magyarországi művészet, különös tekintettel a keresztény és profán ikonográfiai témákra, a tárgyi kultúra forrásként való használatára. Disszertációmban a polgári műveltség és a vallásosság kérdése foglalkoztat, a használati tárgyakon megjelenő, világi helyszínekről ismert toposzok jelentésrétegei, irodalmi és mentalitástörténeti összefüggései.

 

mezei-emese.jpg

 

A nő és a bolond: Egy toposz megjelenései a középkori Magyarországon

 

A bolond gyakori figurája a középkori művészetnek, műfajra való tekintet nélkül, s jelentése és annak összetettsége, illetve árnyalása, a különböző bolondságok szétválasztása a korabeli irodalomban is megjelenik. A metszeteken (különös tekintettel a 15-17. századi német, németalföldi ikonográfiára) is azt találjuk, hogy a bolondság lehet többek között a női nem túlzott tiszteletének, a szellemi sötétségnek, a bűnöknek, vagy a halálnak is a szimbóluma. Olyan, általában negatív tulajdonságokat testesít meg, mely az alakját kísérő attribútumokból, még inkább az általa kísért személyekből válik világossá: egy fiatal hölgy mellett a világi hívságok múlandóságára, a földi kincsek hiábavalóságára mutat rá, egy kurtizán mellett a balgaság, a bűnök megmutatója, de a mértéktelen életélvezet szimbóluma lehet a kutya által megugatott bolond.

Nem adott társadalmi réteget figuráznak ki e tulajdonságok megjelenítésével a korszak alkotói, sokkal inkább a bolondok társaságában megjelenőkhöz tradicionálisan kapcsolt erényeket és azok elvesztését hangsúlyozzák ki, korszakuk erkölcsi hanyatlását téve témájukká. A bolond jelenléte elsősorban a mellette megjelenők balgaságára, bolondságára utal, akik gyakran nők, s lehetnek fiatal leányok, kurtizánok, szerencsejátékosok, vagy éppen apácák.

E képek nem az általuk hordozott morális többlet miatt voltak olyan népszerűek, elsősorban a mulatságos jelenetek, a szép és felcicomázott, vagy lemeztelenített hölgyek látványát értékelték elsősorban. Az előadás célja rámutatni a bolond alakjának jelentésváltozataira, a magyar középkori, elsősorban az 1450-1550 közötti időszakból való alkotásokon keresztül való bemutatása és ismertetése, a hazai emlékanyagban való jelenlétének árnyalása és elhelyezése a korszak művészetében.

 

A konferencia programja elérhető: itt

Szólj hozzá!


2016.09.22. 11:00 anitamarko

Bemutatjuk előadóinkat: Vrabély Márk (ELTE)

Az ELTE BTK Reneszánsz tanulmányok mesterképzésének elsőéves hallgatója vagyok. Elsősorban a késő-középkori magyar nyelvű, vallásos tartalmú kéziratok egy csoportjával foglalkozom, valamint ehhez szorosan kapcsolódva főmunkatársként segítem a Régi Magyar Exemplumadatbázis (RMEx) munkáját.

 

vrabely-mark.jpg

 

A Régi Magyar Exemplumadatbázis szereplőinek jellemzése és kategorizálása

 

A Régi Magyar Exemplumadatbázis (RMEx) a késő-középkori magyar nyelvű, vallásos tartalmú kéziratokból gyűjti ki és katalogizálja az exemplum funkcióban álló történeteket. Az adatbázis jelenleg fejlesztés alatt áll, a befejező munkálatok folyamatosan zajlanak. A befejező munkálatok részeként a szereplők leírási rendszerét is fejleszteni szeretnénk; előadásomban az e téren elért eredményeket ismertetem. Ezt a munkát azért is fontos elvégezni, mivel ezzel az előadáson kívül remélhetőleg egy, a szereplőkre jól használható leírási módszer is elkészülne, amely a kulcsszavak rendszerének kialakításában nagy segítséget nyújthat. Az előadás elsősorban az evilági emberekkel foglalkozik, tehát legfeljebb az említés szintjén kerülnek elő a szentek, az allegorikus alakok, illetve az állatok. A vizsgálat során számszerű adatokkal leírva dolgozom fel az emberek nemét, korát, foglalkozását és társadalmi hovatartozását (amennyiben a történet ezeket megadja); az egyszerűbb kezelhetőség érdekében az információkat szükséges táblázatokban rögzíteni. A teljes korpusz feldolgozása lehetővé tenné, hogy a korai magyar nyelvű fikciós anyag szereplőit, a bennük ábrázolt alakok típusait egyben lássuk és leírjuk. Szerencsés lenne, ha az RMEx anyagát össze lehetne vetni olyan egyéb, későbbi korral vagy külföldi szövegekkel foglalkozó szakirodalommal, amely a korai narratív anyagot hasonló szempont alapján vizsgálja.

 

A konferencia programja elérhető: itt

Szólj hozzá!


2016.09.21. 17:00 anitamarko

Bemutatjuk előadóinkat: Kovács Péter (PTE)

Kovács Péter vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudomány Karának negyedéves, magyar-történelem szakos hallgatója. A Kerényi Károly Szakkollégium tagja vagyok, készülő TDK-dolgozatomban a Szent Imre-legenda bevezetőinek filológiai, illetve a bevezetőkben található szimbólumok történeti vizsgálatával foglalkozom.

 

kovacs-peter.jpg

 

Cedrus ex Lybano – A Szent Imre-legenda egy hasonlatának nyomában

 

Előadásomban a 12. század első felében keletkezett Szent Imre-legendával foglalkozom, részletesebben a legenda szövegéhez írott bevezető eltérő variánsaival. Bartoniek Emma 1938-ban szövegkritikai kiadásban közli, hogy a legenda három különböző bevezetővel maradt fent: a változatok a 69. számú reuni kódexben (R), a bécsi 3662. és a müncheni 18624 számú kéziratban (VM), illetve a lengyel Lvov-Lembergi kódexben találhatóak. Bartoniek a szöveghagyományozódás alapján a 12. század végére datálja a reuni kézirat prológusát, és azt tartja lehetséges eredeti bevezetőnek. 1962-ben Tóth Sarolta strukturalista kolón- és rímelemzése arra a következtetésre jut, hogy a VM típusú bevezető áll közelebb a legenda főszövegéhez.

Előadásom állítása, hogy Imre herceg oly kevéssé rendelkezett a korszak irodalmi hagyományának fontos erényeivel, hogy a szerzők édesapjához, Istvánhoz kötődő szimbolikát alkalmaznak az ifjú „feldíszítésére”. Bollók János kutatásai óta tudjuk, hogy a legendában megjelenő, önmegtartóztatást gyakorló, mélyen hívő herceg képe mellett a krónikairodalomban egy másik Imre-kép is él: a trónörökös herceg méltó és rátermett, erényekkel gazdagon díszített alakja. A szintézis megteremtésének egyik lehetősége a komoly kultúrtörténeti hagyománnyal rendelkező cédrusfa képének vizsgálata, amely a VM típusú prológus kezdősorában megjelenik. Az erényekkel felruházott cédrus képe hivatott arra, hogy a legendában mindössze a continentia erényét gyakorló ifjú ábrázolását színesítse, ábrázolt alakját közelítse a krónikai hagyományban megjelenő karaktere felé.

 

A konferencia programja elérhető: itt

Szólj hozzá!


2016.09.21. 11:00 anitamarko

Bemutatjuk előadóinkat: Görög Dániel (ELTE)

 

gorog-daniel.jpg

 

A „másik” szerepe 1500 előtti magyar krónikákban

Elméleti szinten széles körben elfogadott álláspont, hogy a történelemtudomány ugyanolyan fikciós szövegekkel dolgozik, mint az irodalomtudomány. Az irodalomtudomány viszont nem használja ki az ebből származó lehetőségeket, és a történelmi szövegeket jellemzően ma is csak pozitivista szempontok alapján kutatja.

Az áttekinthető összterjedelmű, néha egyenesen szűkszavú középkori magyar krónikás irodalom is sok kerekre zárt történetet tartalmaznak, melyekben didaktikus vagy narrációs szempontok fontosabbnak tűnnek a hitelességnél. Jelen előadás az 1500 előtt keletkezett magyar történelmi témájú, de nem csak a magyar megbízásból készült krónikákban vizsgálná az „a másik” szerepében levő karakterek narratológiai megalkotottságát. Eddigi tapasztalataim szerint a két tipikus másik-karakter az idegen, és a nő, akiket gyakran egy jellemhiba, vagy démoni szenvedély mozgat, így alkalmasak a történet negatív katalizátorának szerepére is.

A célkitűzéssek között szerepel annak felmérése, hogy milyen attribútumok írják le és teszik felismerhetővé a másik pozíciójába helyezett karaktereket, milyen más szerepekkel kerülnek kapcsolatba, milyen attitűdöket próbál mindez közvetíteni a befogadó számára.

 

A konferencia programja elérhető: itt

Szólj hozzá!


2016.09.20. 17:00 anitamarko

Bemutatjuk előadóinkat: Molnár Annamária (SZTE)

Molnár Annamária vagyok, a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában az Olasz irodalom program másodéves PhD-hallgatója. Kutatásomban Boccaccio De mulieribus claris c. művével, elsősorban antik irodalmi forrásainak azonosításával foglalkozom. Készülő disszertációmban célom továbbá átfogó képet nyújtani a műről, és bemutatni jelentőségét a boccacciói corpusban, hangsúlyt fektetve a szerző nőkről alkotott képének változására is.

 

 

molnar-annam.jpg

 

Narrációs technikák Boccaccio De mulieribus clarisában

Boccaccio, akit elsősorban a Dekameron kapcsán tartanak számon, egy, a korábbi irodalomban példanélküli, latin nyelvű életrajz-gyűjtemény, a De mulieribus claris szerzője is. A százhat, döntően pogány hölgyéletrajzot hozzávetőlegesen kronológiai sorrendben egységbe foglaló munkának nem csupán témaválasztása egyedülálló, hanem megfigyelhető benne Boccaccio narrátori szerepének sokszínű kibontakoztatása is. Azon túl, hogy mindentudó narrátorként tárja olvasói elé a kiválasztott hölgyek híres, vagy éppen hírhedt tetteit, inventiói révén az antik vagy középkori irodalmi forrásokban nem szereplő információkkal színesíti bemutatásaikat, számos esetben pedig, az elbeszélésből kiszólva, kérdéseket intéz olvasóihoz. Máskor, a női lélek jó ismerőjének mutatva magát, hosszasan fejtegeti, hogyan viselkednének más hölgyek, ha hasonló helyzetbe kerülnének, mint az éppen tárgyalt nő. Változatos narratív technikáit jól példázza többek között Tertia Aemilia, Curia vagy Kleopátra életrajza, amelyekben irodalmi forrásai szóhasználatából kiindulva, saját elemekkel bővítve dolgozza ki a jellemrajzokat.

Alkalmazott eszközei hozzájárulnak ahhoz, hogy Boccaccio egy egyedi világot teremtsen, amelyben az egyes hölgyek kilépnek a középkor szimbólumai mögül, többé már nem egy erényt vagy bűnt jelképeznek, hanem érző, cselekvő, hús-vér emberekké válnak.

 

A konferencia programja elérhető: itt

Szólj hozzá!


2016.09.20. 11:00 anitamarko

Bemutatjuk előadóinkat: Virág Csilla (ELTE)

Idén kezdem az ELTE-BTK reneszánsz tanulmányok mesterképzését, eddig ugyanitt jártam magyar szakra. Eddigi munkám során középkori és késő-középkori angol nyelvű arturiánus szövegekkel foglalkoztam, különös tekintettel a Gawain-regényekre.

 

virag-csilla.jpg

 

 

Az átváltozás és a Gawain-csoport

A Gawain-csoport az arturiánus verses regények egy tipikusan francia forrással nem rendelkező, angol nyelven keletkezett csoportja, mely számos téren képvisel újfajta felfogásokat és eszméket. A csoport tizenegy művéből többen is feltűnik az átváltozás, pontosabban az emberré visszaváltozás motívuma. Tipikusan valamilyen az emberihez hasonló, de azt eltorzító formából (óriás, törpe, loathly lady) változnak vissza a szereplők különböző módokon, minden esetben Gawain segítségével. Előadásomban a visszaváltozás lehetséges okait, körülményeit szeretném bemutatni, részletesebben kitérve a Percy Folióban szereplő szövegekre. A Gawain-csoport öt műve szerepel ebben a tizenhetedik századi kéziratban (melyben a művek a tizenkettedik századi keletkezéstől a kortársig datálhatók), ezek közül négyben ténylegesen megtörténik a visszaváltozás, egy pedig egy korábban visszaváltozott szereplő révén tart szoros kapcsolatot a többivel. Röviden kitérnék arra is, hogy a Folióban ez az átváltozás-visszaváltozás milyen mértékben lehet tematikus szervező elem, válogatási szempont.

 

A konferencia programja elérhető: itt

Szólj hozzá!


2016.09.19. 17:00 anitamarko

Bemutatjuk előadóinkat: Bán Izabella (PPKE)

A PPKE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájában a 18. századi kegyességi irodalmat kutatom. Szűkebb témám a 18. századi katolikus vallási társulatok nyomtatványai, azon belül is imádságos könyvek, kegyességi művek. Tanulmányaim során részt vettem továbbá Pázmány Péter válogatott műveinek népszerű kiadásában, valamint a MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport munkájában, az 1800 előtti magyarországi imádságok adatbázisába való forrásszövegek feltöltésében.

 

ban-iz.jpg

 

 

Az imádság, mint Isten és ember közötti kommunikáció a 18. századi Szentháromság Társulatok nyomtatványainak tükrében

Az imádság "a szó szoros értelmében beszélgetés Istennel; tágabb értelemben a minden időben és helyzetben megélhető személyes kapcsolat Istennel, az élet Urával és fenntartójával."1 A 18. századi katolikus társulatok ezt a kapcsolatot igyekeztek elmélyíteni azzal, hogy a vallási és imaélet egy-egy területét emelték ki a meghatározott egyéni és közösségi feladatok által. A Szentháromság Társulat – ahogy a neve is mutatja – a három isteni személy teológiai megértését és kiemelt tiszteletét tűzte ki célul. Előadásomban a tagok által használt áhítati könyvek imaanyagát ismertetem tematikai és műfaji szempontból. Olyan kérdésekre keresem a választ, hogy milyen viszonyban vannak ezek a szövegek az ismert és általánosan használt imádságokkal? Milyen előírások voltak a tagok imaéletére vonatkozóan? A kötelezettségek mellett milyen többletet jelentett a közösséghez tartozás – testi-lelki szempontból egyaránt? A nyomtatványokban az imádságok mellett más típusú szövegek is megjelennek, melyekből a kongregáció társadalmi kapcsolataiba nyerhetünk bepillantást – röviden ezeket is ismertetem az előadás során.

1 Magyar Katolikus Lexikon, főszek. Dr Diós István, szerk. Dr Viczián János, Bp., Szent István Társulat, 2000, 248.

 

A konferencia programja elérhető: itt

Szólj hozzá!


2016.09.19. 13:00 anitamarko

Bemutatjuk előadóinkat: első nap, első szekció - Sebestyén Ádám (ELTE)

Az ELTE BTK Irodalom- és kultúratudomány Doktoriskola Magyar barokk néven futó programjának vagyok a hallgatója. Kutatási területem az apokaliptika és a törökkép összefüggései a 16-17. századi magyar nyelvű prédikációirodalomban.

 

 

sebestyen.JPG

 

Másféle jelek földiek és ember szívében valók” - Ember, társadalom és apokalipszis Bornemisza Péter Foliopostillájában

Bornemisza Péter Foliopostillájában az apokaliptikus hangvételű prédikációk egyik legszembetűnőbb motívuma a végidőket megelőző jelek észrevételéről és helyes értelmezéséről szóló tanítás. Összevetve a beszédek vonatkozó szakaszait Károlyi Gáspár 1563-as Két könyv című írásával, három jól elkülöníthető csoportba sorolva érdemes vizsgálni a különféle jelenségeket. Az első a természeti világ veszedelemre figyelmeztető jeleit veszi számba (többnyire az időjárás viszontagságait, illetve az égi jelenségeket), a második a társadalmi élet, az ember emberhez és az ember Istenhez való viszonyának tapasztalataival érvel, a harmadik pedig a releváns bibliai igehelyekre és az eszkatologikus történelemszemléletben nagy auktoritással bíró próféciákra (Vaticinium Eliae) hivatkozik. Előadásomban e három csoport közül a másodikkal foglalkozom részletesen, arra keresve a választ, hogy az apokaliptikus szemlélet miképp tekint egy romlottnak ítélt társadalomra: „Másféle jelek földiek és ember szívében valók, kik szűkölködvén, tanács nélkül rettegnek, erkölcsükben sokképpen változnak, és testben-lélekben romolnak.” Bornemisza társadalom- és emberképének legfontosabb jellemzőit a wittenbergi eszkatológia, illetve Luther társadalomszemléletének eszmetörténeti keretére alapozva mutatom be.

 

A konferencia programja elérhető: itt

Szólj hozzá!


2016.09.16. 13:23 Maróthy Szilvia

Konferenciánk programja

A Fiatalok Konferenciája kétnapos programsorozata izgalmas előadásokkal és könyvbemutatóval.

Részletes programért katt ide.

A Fiatalok Konferenciája idén az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közös szer­vezésében valósul meg. Témánk: az ember – kultúrtörténeti és poétikai megközelítésben.

Helyszín: Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem
[szept. 30.] Párbeszéd Háza, Horánszky utca 20., 103. terem

[okt. 1.] Sophianum, Mikszáth Kálmán tér 1., 204. terem

Időpont: 2016. szeptember 30. – október 1.

Szeptember 30-án 17 órától a FiKon idei kötete is bemutatásra kerül.

Meghívó a kötetbemutóra itt

Szólj hozzá!

Címkék: ember régi magyar irodalom ELTE PPKE fikon


süti beállítások módosítása