Köllő Zsófia a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Hungarológiai Doktori Iskolájának hallgatója A Nádasdy-Mausoleum (1664) koronkénti újrahasznosítása:kéziratos terjedése és fordításai című előadással jelentkezett konferenciánkra.
Előadásomban az idén 350 éves Nádasdy-Mausoleum esetében vizsgálom a különböző korokban és történeti-politikai kontextusokban történő újrahasznosítás jelenségét. A magyar uralkodókat felsorakoztató, metszetekkel ellátott reprezentatív kiadványnak a 17-18. században több újra-kiadása és fordítása jelent meg, de kéziratos terjedéssel és kéziratban maradt fordításokkal is számolnunk kell. A történelemszemlélet és politikai gondolkodás szempontjából is igen jelentős kiadvány ezáltal egy kiterjedt hatástörténetet tudhat magáénak, amelyet az előadás rekonstruálni és értelmezni kíván.
Az irodalom és a folklór, népköltészet fogalmai között a közvélemény éles határvonalat feltételez, még meghatározásuk is gyakran egymás ellentéteként történik. A népköltészet és az irodalom között azonban számos összefüggés érzékelhető, alapvető kapcsolatukat a közköltészet termékei biztosítják, melyek hordozói a népi kéziratos könyvek. Az előadás során az 1810-es Vályi kézirat kapcsán mutatom be az oralitás sajátosságait – amik mégis írásban jelennek meg – és az úgynevezett magasművészet attitűdjeit, amik szóbeli kifejezési formát is nyerhetnek. Az említett kézirat három szövegcsoportja a következő: Az első oldalakon az Aradhoz közeli Pécska „Nemes Szűts Céhének” szánt köszöntők olvashatók. A második, legterjedelmesebb csoport vőfélyverseket tartalmaz, melyek származási helye valószínűleg a Felvidéken keresendő. A harmadik kategória foglalja magában a legváltozatosabb műveket, helyet kapnak benne például névnapi köszöntők, jókívánságok, travesztiák, egy tankönyvből beemelt költemény és a különleges, alakváltó kétágú vers is. A kézirat, pontosabban annak bizonyos versei, Vályi Klára gömöri költőnőhöz és bábaasszonyhoz köthetők, aki szívesen dolgozott ismert költők verseinek variánsaival, de használt népköltészeti alkotásokat is – irodalmi munkásságának szerves részeként. A prezentáció során a fenti kettősség bemutatására fogok törekedni. Az előadás a reykjavíki Árni Magnússon Institute for Icelandic Studies The Variance of Njáls saga elnevezésű projektjére tett kitekintéssel zárul.