HTML

Fiatalok Konferenciája

A Fiatal Kutatók Konferenciája utódjaként létrejött FiKon, azaz Fiatalok Konferenciája ezúttal az ELTE BTK és a PTE BTK támogatásával, hallgatóinak közös szervezésében 2017 őszén kerül megrendezésre Pécsett.

Címkék

adatbázis (1) Adattár (1) Arianna könyvek (1) Balassi Bálint (1) Balogh Zsuzsánna (1) Bánffy Dénes (1) barokk irodalom (2) Bartók Zsófia Ágnes (1) bemutatkozás (1) Bethlen Kata (2) Bogáti Fazakas Miklós (1) Bognár Péter (1) Busch Péter (1) Cserei Mihály (1) Debreceni Egyetem (1) de btk konferencia (1) diákszálló (1) e-mail (1) ELTE (1) ELTE BTK Régi Magyar Irodalom Tanszék (3) ember (1) erkölcsbotanika (1) Esterházy család (1) fagyi (1) Fajt Anita (1) felekezetiség (1) felhívás (1) Fiatal Kutatók Konferenciája (6) fikon (15) Frangepán Ferenc (1) Garaczi Zoltán (1) Gesztelyi Hermina (2) Görög Dániel (2) Grand Café (1) határidő (3) hostel (1) hotel (1) irodalmi körök (1) irodalomtörténet (3) iskolatörténet (1) jelentkezés (1) József Attila Kör (1) jó idő (1) Kant (1) kérdés (1) Koháry István (1) kollégium (1) konferencia (6) konferenciakötet (1) könyvtár nyitvatartás (1) kortárs magyar irodalom (1) középkori irodalom (3) kultúrjav (1) LibreOffice (1) magánkönyvtár (1) Markó Anita (1) Maróthy Szilvia (2) Moritz Kinga-Éva (1) művelődéspolitika (1) női irodalom (2) nyári nyitvatartás (1) nyelv (1) nyitás (1) odt-formátum (1) olvasóközönség (3) önéletírás (1) oratio (1) Pákei József (1) Pallas (1) panzió (1) Papp Sára Írisz (1) Pap Balázs (1) Pázmány Péter (1) Pécsi Lukács (1) politikai publicisztika (1) Posta Anna (1) PPKE (1) prédikáció (3) programfüzet (1) psalterium (1) ráolvasások (1) reciti (2) régi magyar irodalom (1) reneszánsz irodalom (2) rezümé (4) Rimay János (1) statisztika (1) szállás (1) szeptember 15 (1) szervező (1) szöveghagyomány (1) SZTE BTK Régi Magyar Irodalmi Tanszék (3) tankönyvkiadás (1) térkép (1) textília (2) Torday János (1) törökellenes irodalom (1) Uránia (1) vers (2) verskötet (1) visszaszámlálás (1) Wathay Ferenc (1) zsoltárparafrázis (1) Címkefelhő

2014.10.31. 15:20 fajtanita

Túri Tamás rezüméje

Túri Tamás jelenleg a szegedi Régi Magyar Irodalmi Tanszék másodéves doktorandusza, specialitásai a prédikációk és az apokalipszis-kommentárok. Előadásának címe: Unitárius prédikációalkotás a 17. század végén: Egy kéziratos prédikációs kötet szóbeliség és publicitás között.

TúriTomi.JPGElőadásomban a Kolozsvári Akadémiai Könyvtárban található MsU. 1011-es jelzettel ellátott Theca Sacra Concionum… 1696-1698 című prédikációs kötetet vizsgálom, mely a kolozsvári unitárius iskola diákjainak Dimién Pál rektor szentírásmagyarázatai alapján összeállított munkáit tartalmazza.

A címlappal ellátott gyűjtemény elején egy latin bejegyzés mecénások megnevezésével tanúskodik arról, hogy a kötetet nyilvánosság elé szánták. A nyomtatási szándék erősen kérdéses, de a gyülekezet előtt elhangzott, majd azután sorjában lejegyzett munkák mindenképpen reprezentatív értékkel bírnak. A református és katolikus prédikációkutatással szemben az unitárius szövegalkotási módszerekről igen keveset tudunk. A kötet ilyen szempontú vizsgálata gazdagíthatja az eddigi képet, hiszen a diákok által írt szövegek egy elterjedt, iskolában oktatott szövegalkotási eljárásról kell, hogy tanúskodjanak.

További vizsgálati szempont a prédikációk dogmatikai elemzése, hiszen a felekezetek konfesszionalizációjában nyomtatott irataik, úgymint a káték, énekeskönyvek, prédikációs kötetetek nagy szerepet játszanak. Habár gyűjteményünk nyomtatása minden bizonnyal nem valósult meg, mégis ez lenne az első, még ha csak iskolai oktatásban is, de nyilvánosságnak szánt prédikációs kötet az 1569-ben kinyomtatott Dávid Ferenc prédikációs könyve óta (RMNy 269). Mivel a prédikációk Dimién Pál bibliamagyarázatán alapulnak, indokoltnak látszik a hollandiában járt peregrinusok által közvetített remonstráns elemek megjelenésének vizsgálata is.

Szólj hozzá!


2014.10.30. 13:57 fajtanita

Irodalom és politika

Juhász János, az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola 3. évfolyamos doktorandusz-hallgatója a következő előadással jelentkezett hozzánk: Irodalom és politika a 17. századi Magyarországon: Lackner Kristóf és Szepsi Korotz György politikai műveinek forrásai.

A 16–17. századi Európa politikai gondolkodása az antik görög és latin, elletve a neolatin politikai írók műveire támaszkodott. A korai újkor államberendezkedésről alkotott horizontja a politica ecclesiastica, az autonóm politika, az abszolutizmus és a res publica koordinátarendszerében helyezhető el.

Juhász János.jpgNapjaink legfrissebb politikatörténeti kutatásai számára két modell kínálkozik: a brit eszmetörténeti és a német fogalomtörténeti alapú elemzés lehetősége. Bene Sándor a hazai politikatörténeti kutatás módszereire és irányvonalára tett javaslatában e két iskola módszereinek fúzióját javasolja. Ez azt jelenti, hogy a Magyarországon keletkezett, politikai tartalmat hordozó szövegek vizsgálata során egyszerre érdemes az általuk alkalmazott fogalmakat szótárszerűen számba venni és a maguk kontextusában elemezni használatuk történetének megvilágításában (Koselleck), illetve azon diskurzustípusokat - amelyen a politikai textusok létrejöttek - körvonalazni, továbbá e diskurzustípusok interakcióit és módosulásait értelmezni (Skinner).

Előadásomban Lackner Kristóf Coronae Hungariae emblematica descriptio című emblémáskönyvét és Szepsi Korotz György Basilikon dóron fordítását szeretném forráshasználatuk szempontjából bemutatni. E munkák egy igen szűk, de ugyanakkor reprezentatív keresztmetszetét adják a századforduló hazai politikai gondolkodásának. Úgy gondolom, hogy a kora-újkori magyar irodalomtörténet e két műfajának vizsgálata szélesebb rálátási horizontot biztosít a vizsgált időszak irodalmának pontosabb és mélyebb megértéséhez. Forrásaik számbavétele pedig elengedhetetlen a későbbi elmélyült kutatások megalapozásához.

Szólj hozzá!


2014.10.26. 18:33 fajtanita

A Nádasdy-Mausoleumról

Köllő Zsófia a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Hungarológiai Doktori Iskolájának hallgatója A Nádasdy-Mausoleum (1664) koronkénti újrahasznosítása:kéziratos terjedése és fordításai című előadással jelentkezett konferenciánkra.

Köllő Zsófia.JPG

 

Előadásomban az idén 350 éves Nádasdy-Mausoleum esetében vizsgálom a különböző korokban és történeti-politikai kontextusokban történő újrahasznosítás jelenségét. A magyar uralkodókat felsorakoztató,  metszetekkel ellátott reprezentatív kiadványnak a 17-18. században több újra-kiadása és fordítása jelent meg, de kéziratos terjedéssel és kéziratban maradt fordításokkal is számolnunk kell. A történelemszemlélet és politikai gondolkodás szempontjából is igen jelentős kiadvány ezáltal egy kiterjedt hatástörténetet tudhat magáénak, amelyet az előadás rekonstruálni és értelmezni kíván.

Szólj hozzá!


2014.10.26. 18:17 fajtanita

Deme Ágnes rezüméje

Következő bemutatott előadónk Deme Ágnes, aki a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének első évfolyamos doktorandusza. Előadásának címe: Egy 1810-es hazai népi kéziratos könyv és egy egzotikus illusztráció.

DemeÁgnes.jpgAz irodalom és a folklór, népköltészet fogalmai között a közvélemény éles határvonalat feltételez, még meghatározásuk is gyakran egymás ellentéteként történik. A népköltészet és az irodalom között azonban számos összefüggés érzékelhető, alapvető kapcsolatukat a közköltészet termékei biztosítják, melyek hordozói a népi kéziratos könyvek. Az előadás során az 1810-es Vályi kézirat kapcsán mutatom be az oralitás sajátosságait – amik mégis írásban jelennek meg – és az úgynevezett magasművészet attitűdjeit, amik szóbeli kifejezési formát is nyerhetnek. Az említett kézirat három szövegcsoportja a következő: Az első oldalakon az Aradhoz közeli Pécska „Nemes Szűts Céhének” szánt köszöntők olvashatók. A második, legterjedelmesebb csoport vőfélyverseket tartalmaz, melyek származási helye valószínűleg a Felvidéken keresendő. A harmadik kategória foglalja magában a legváltozatosabb műveket, helyet kapnak benne például névnapi köszöntők, jókívánságok, travesztiák, egy tankönyvből beemelt költemény és a különleges, alakváltó kétágú vers is. A kézirat, pontosabban annak bizonyos versei, Vályi Klára gömöri költőnőhöz és bábaasszonyhoz köthetők, aki szívesen dolgozott ismert költők verseinek variánsaival, de használt népköltészeti alkotásokat is – irodalmi munkásságának szerves részeként. A prezentáció során a fenti kettősség bemutatására fogok törekedni. Az előadás a reykjavíki Árni Magnússon Institute for Icelandic Studies The Variance of Njáls saga elnevezésű projektjére tett kitekintéssel zárul.

Szólj hozzá!


2014.10.17. 09:01 fajtanita

Németh Dániel: Egy Mária-ének évszázada

Németh Dániel idén kezdte meg MA-tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, témavezetői Oszkó Beatrix és Bartók István, rezüméje pedig:

 

nemethd.pngElőadásomban tisztázni próbálom az első név szerint ismert költőnk, Vásárhelyi András életének bizonyos szakaszait, ezzel segítve az általa szerzett Mária-ének keletkezési körülményeinek pontosabb megismerését. Bemutatnám, hogy a délvidéki huszita mozgalom és a folyamatos török támadások hatása hogyan jelenik meg szövegében, amely haladó gondolkodását, műveltségét és szerzői leleményét egyaránt tükrözi. A szülőföldjére, Kisdivásárhelyre utaló nevének fennmaradását a latin mintára megalkotott versfőszöveg biztosítja, az általa létrehozott ének műfaját tekintve átmenetet képvisel a katolikus liturgikus ének és az anyanyelvi protestáns gyülekezeti ének között.

Éneke tükrözte a korabeli felekezeti kapcsolatokat, hiszen számos változatban maradt ránk: ismerünk ferences (vagy pálos), premontrei és domonkos változatot is. A cantilena a reformáció és ellenreformáció ideje alatt is élt a szájhagyományban és az írott szövegekben is. Az idők során újra és újra átértelmeződött, a kezdetben is archaikus szövegből kikerült a korai szerkesztési bizonytalanság és egy 9 strófából álló változatban került a nyomtatott énekgyűjteményekbe. 11 változat közül alaposabban 6 variáns kapcsolatait és egymáshoz képesti viszonyait próbálom nyelvi adatokkal is megvilágosítani.

 

Szólj hozzá!


2014.10.17. 08:49 fajtanita

Hölgyválasz

A köt hölgy után a héten következzen két fiatalember.

Első választottunk a számunkra egyébként is oly' kedves Görög Dániel, aki a FiKon szervezése mellett az ELTE BTK hallgatója is, előadásának címe: A tudósító ének szóban és írásban.

görögd.jpgA históriás ének, és részhalmazaként a tudósító ének egy olyan terület, amely határt nyit az írásbeliség és a szóbeliség között. A tudósító énekeket jellemzően iskolázott, bizonyos műveltséggel rendelkező szerzők írják, akik számára ismertek lehettek korábbi énekek, vagy krónikák. Ugyanakkor a célközönség írástudatlan volta miatt a műveknek alkalmasnak kellett lenniük szóbeli előadásra, ezért a XVI.-XVII. századi tudósító énekeinknek az orális énekmondói hagyományra kellett lenniük.

Az előadás célja a ránk maradt tudósító énekek alapján feltérképezni, hogy milyen jelek utalnak a szóbeli előadásra vagy írásbeli terjesztésre. Szeretném megállapítani, hogy az írásban, szerencsés esetben nyomtatásban rögzített tudósító énekek mekkora és milyen érdeklődésű illetve műveltségű közönséghez jutottak el. Tinódi énekeinek mintaképző szerepe a műfaj későbbi életében arra mutat, hogy az irodalomra tett hatást az írásban rögzített szövegek tették, azzal együtt, hogy a szélesebb közönség előtt továbbra is csak a szóbeli előadás számíthatott.

Az előadásban részletesebben kívánok foglalkozni a Cantio de militibus pulchra címen elhíresült szöveggel, amely az egyik leglíraibb tudósító ének, és amelynek keletkezési körülményei és eredeti közege (szóbeliség vagy írásbeliség) máig vitatottak. Megpróbálom igazolni, hogy a Cantio eredendően szóbeli előadás céljára készült, illetve megpróbálom cáfolni a Cantio gúnyversként való értelmezését.

 

 

Szólj hozzá!


2014.10.09. 10:28 fajtanita

Reklám, reklám ez mindig hat rám

Kedves Érdeklődők,

mától kezdve minden héten két előadónkat mutatjuk be a blogon, hogy fokozzuk az amúgy is fokozódó várakozást.

Az első (bemutatott) résztvevőnk Kollár Zsuzsanna, aki az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának A magyar és európai felvilágosodás doktori programjában tanul. Hozzánk Írásgyakorlat vagy műalkotás? A Teleki család drámaírói tevékenysége a 18. században című előadással jelentkezett, aminek itt olvashatjátok a rezüméjét:

kollarzs.jpgA legújabb közköltészeti kutatások és költészettörténeti perspektívák nyomán érdemes egy pillantást vetni a 18. századi magyar arisztokrácia drámaírói törekvéseire. Hasznos lehet átgondolni, hogy egy mára elfeledett poétikai tradíció áll-e a magyar főrangúak drámaírói ambíciói mögött, avagy inkább az arisztokrata íráshasználat egyik módját láthatni benne. A kérdés még inkább úgy tehető fel, hogy mire voltak használatosak ezek az drámaszövegek. Műalkotásoknak tekintették ezeket az alkotók, vagy a drámaírás a művelődés, esetleg a kulturális cselekvés sajátos formája volt? A kéziratos forma ellenére lehetett-e olvasótábora ezeknek a szerzőknek?

A feltett kérdések megválaszolásához egy olyan arisztokrata család műveit hívom segítségül, akik a szokottnál nagyobb könyvanyaggal rendelkeztek, kiváló, a kor szempontjából egyedülálló nevelésben részesültek, és mindemellett a legkülönbözőbb módokon színházpártolói tevékenységet is folytattak. A családon belül a drámaírásnak – sok más kultúrpraxis mellett – szintén hagyománya volt. Az elmondottak alapján elsősorban Teleki (II.) László, és Teleki Domokos kéziratban maradt drámáit vizsgálom, és célom a szűkebb, miniatürizált korpusz tanulságait rápróbálni egy tágabb csoport alkotásaira.

 

 

Szólj hozzá!


2014.10.09. 10:27 fajtanita

Balázs Debóra rezüméje

A második bemutatottunk a héten Balázs Debóra, aki az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola Magyar reneszánsz programjának második évfolyamos doktorandusza. Előadásának címe: A 15-16. század legismertebb kozmográfiáinak nyelvszemlélete.

balazsd.jpgA 15. század elején Manuel Chrysoloras Firenzébe érkezett Ptolemaiosz Geográfiájának egyik példányával. A műnek nagyszámú másolata keletkezett a században mind görög, mind latin nyelven, először kéziratban, majd nyomtatványként terjedve. A középkor vallással átitatott, sokszor inkább a szerző valóságtól elrugaszkodott fantáziáit bemutató geográfiáit felváltották vagy legalábbis kiegészítették a reneszánsz tudományos igényű leírásai. 

A kozmográfiáknak jelentős szakirodalma van, azonban az értekezések elsősorban a kartográfiai, asztronómiai, matematikai újításokra, megfigyelésekre koncentrálnak. Jelen tanulmány, előadás, a kozmográfiák vizsgálatával a reneszánszban tudományos szintre emelt nyelvszemléletre, írástörténetre szeretne fókuszálni, a szerzők óvatos, ez irányú megállapításaira. 

A kozmográfiák kiváló példával szolgálnak a humanista szövegkezelési, filológiai technikákra is. A kiadók a textust rendkívül szabadon kezelték, sokszor nehezen különíthető el a saját gondolat és az eredeti szöveg. Ugyanakkor megfogalmazódnak a modern filológus törekvései is, amikor a már meghaladott,      újragondolt állításokat javítják a korszakban elfogadottakra.

Szólj hozzá!